Amikor nincs időm meditálni: Teába zárt nyugalom

Folyamatos a rohanás, a megfelelni való kényszer, a külső ingerek, menni kell, haladni, csinálni, gondolkodni, gyorsabban, még gyorsabban… Nincs megállás. Amikor elfáradunk akkor pedig jöhet a tv és a facebook. Görgetünk, görgetünk, nincs vége, nincs nyugalom...

Aztán egyszer az ember besokall és keresni kezdi a megoldásokat, az énidőt. Már nem elég a hétvége, nem pihenjük ki magunkat. Meg kell tanítanunk magunkat kizárni a külvilágot és csakis a jelenre, a mostra koncentrálni.

Nem egyszerű minden reggel leülni és meditálni, néha nem tudunk ráhangolódni, néha a környezetünk nem alkalmas rá.

Meg kell próbálnunk a hétköznapi tevékenységeinkben észre venni az apróbb pillanatokat, amik képesek kikapcsolni és picit távolabb repíteni a világ zajától. A tudatosság fejlesztésével pedig egyre szemfülesebbek leszünk, hogy hova tudunk betűzni énidőket.

Számomra az egyik ilyen tevékenység a tea készítés, egészen a filter megálmodásától az utolsó kortyig. Leülök a teás szekrényem elé és kinyitom. Hirtelen kiszabadul az a sok féle illat, szinte nem tudok betelni velük. Rögtön megnyugszom. Ilyenkor nem létezik más csak én és a kis üvegcséim tele különféle gyógynövényekkel. Kinyitok párat és beleszagolok, mindegyik más-más emléket, érzést kelt bennem. És kezd megfogalmazódni, hogy milyen kombináció lesz ma a kiválasztott. A különböző növényekkel megtöltöm az üres filtert, duci lett, olyan kis aranyos 🙂

A vizet felteszem forrni, és becsukom a szemem. Hallgatom, hogy a víz hőmérséklete másodpercről másodpercre melegszik, egyre hangosabb, hangosabb, majd elkezd mélyülni és lehalkul. Már izgatottan várom a kattanást, ami jelzi, hogy készen áll, de a mély hang nem tűnik el, még vár… Egyre izgatottabb vagyok, amikor megérkezik a víz forrongó hangja, szinte látom magam előtt, ahogy a kis buborékok törnek fel a felszínre, és egyre nagyobbak és hangosabbak. Katt.

Kedvenc bögréim egyikébe elhelyezem a filtert és feltöltöm a forró, még zubogó vízzel. Nézem, ahogy a víz készen áll, hogy átszíneződjön, átváltozzon. Mindig olyan bögrét választok, ahol részese lehetek ennek a vizuális élménynek, ahogy a teából kiáradó szín átfesti a vizet, majd a citromlé belecsöpögtetésével ismét átalakul. Megfogom a bögrét, hirtelen elkapom a kezem… türelmetlen vagyok, tudom. Nyugalom! Belekortyolok, az agyam rögtön ellenőrzi a listát, hogy milyen növényeket is raktunk bele és próbálja az ízeket beazonosítani. A meleg szétárad a testemben, az ízek kifejtik hatásukat.

Megnyugodtam, jelen vagyok és ez az aprócska mozzanat a napomban újra feltöltött. Minden érzékemet átmozgatta. Készen állok, hogy visszatérjek a rohanó világba, de minden alkalommal kicsit erősebben és tudatosabban. Várom, hogy ez a két világ egyszer teljesen egybeolvadjon...