Paradigma, proaktivitás. Mik ezek?

Mi is valójában a paradigma?

A paradigma egy olyan gondolkodási keret, amely meghatározza, hogyan értelmezzük és közelítjük meg a világot (Kelly, 4th, 2020). Olyan, mint egy szemüveg, amelyen keresztül látjuk a körülöttünk zajló eseményeket, és amely irányítja döntéseinket, reakcióinkat, és az életünk különböző területein hozott döntéseinket. Az, ahogyan látjuk és értelmezzük a dolgokat, nemcsak tudományos elméleteken alapul, hanem személyes és társadalmi tapasztalatainkon is, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy milyen döntéseket hozunk (Rogoff, 2016). 

Gondoljunk csak arra, hogy minden kultúra és közösség kialakít valamilyen társadalmi normát, étkezési szokást, vallási hagyományt vagy bármilyen más viselkedési mintát. Ha például egy új országba érkezünk, szembesülhetünk olyan paradigmákkal, amelyek teljesen eltérnek a mi megszokott világképünktől. Az étkezési szokások, az emberek közötti interakciók vagy a munkahelyi hierarchiák mind-mind egyfajta szemléletmódot tükröznek, amely meghatározza, hogyan látjuk a világot, és hogyan reagálunk a körülöttünk zajló eseményekre.

Mint Thomas Kuhn (1962/1996) filozófus is mondta, a paradigmák nemcsak a tudományban, hanem minden egyes ember életében meghatározóak, hiszen az életünk során alkalmazott minták és szemléletek alapvetően irányítják viselkedésünket.

Ha valaki úgy tekint a világra, hogy a körülmények és más emberek határozzák meg az életét, akkor egy passzív viselkedési mintát alakít ki, amelyben inkább a külső hatásokra reagál. Ha viszont úgy látja, hogy ő maga is képes alakítani a helyzeteket, akkor sokkal aktívan, proaktívan közelíti meg az életet.

Mi történik paradigmaváltásakor?

A „paradigmaváltás” kifejezés arra utal, amikor az addigi minta nem képes többé megmagyarázni az új jelenségeket, és az egész rendszer teljesen új alapokra helyeződik. Egy tipikus példa erre a tudományos forradalom, mint például a heliocentrikus világkép elfogadása. A korábbi, geocentrikus világkép nem volt képes minden jelenséget magyarázni, míg a Nap-központú elmélet számos kérdést megválaszolt. A paradigmaváltása nem feltétlenül válsághelyzetet jelent, hanem inkább olyan, mint egy frissítés egy szoftverben: bár az eljárás nem mindig sima, hatékonyabb működés az eredmény.

A paradigmaváltása nemcsak a tudományos gondolkodást érinti, hanem a mindennapi életünket is. Ha például valaki egy konfliktusban úgy dönt, hogy nem reagál az agresszióra, hanem inkább empátiát és megértést tanúsít, akkor egy új szemléletet alkalmaz, amely teljesen más irányba terelheti az eseményeket. Az ilyen paradigmaváltásokat mindannyian megélhetjük a saját életünkben, amikor képesek vagyunk más perspektívából szemlélni a világot.

A paradigma hatása a jellemünkre

A paradigmák nemcsak az intellektusunkra, hanem a jellemünkre és a viselkedésünkre is hatással vannak (Thinketic, 2023). A személyes életünkben hozott döntéseink és választásaink azokból az alapvető keretekből származnak, amelyeket a társadalmi normák és a neveltetésünk ad. Ahogy például egy kisgyerek cseperedik, megtanulja, hogy „Nem ütjük meg a testvérünket!”, ez pedig egy olyan társadalmi paradigma, amely meghatározza a családon belüli viselkedés hogyanját.

Egy figyelemre méltó történet a paradigmaváltásáról

Stephen Covey, a 7 szokás sikeres emberek számára (The 7 Habits of Highly Effective People) (1984/2004) című könyv szerzője, egy hétvégi metróúton tapasztalta meg, milyen ereje is van a paradigmaváltásnak. Egy vasárnap reggel, amikor a metró még csendes volt, felszállt egy férfi a gyerekeivel, a jármű pedig azonnal zajossá vált. Covey, aki már korábban is türelmetlen volt a gyerekekkel, megkérte az apát, hogy figyeljen oda jobban a gyerekeire, akik a viselkedésükkel felfordulást okoztak. A férfi akkor elmondta, hogy éppen a kórházból jönnek, ahol a gyerekek édesanyja meghalt, így nem akarta fegyelmezni őket, hiszen érthető módon zaklatottak voltak. Ez a válasz teljesen megdöbbentette Covey-t és mintegy „áthuzalozta” az érzéseit. Ráébredt hirtelen, hogy zsigeri reakciói nem összeegyeztethetők a külvilág történéseivel – a férfi helyzete más attitűdöt igényel. Az empátia és a megértés aktivizálása felülírta kezdeti dühét.

Miért van szükség paradigmaváltásra?

Ahogyan azt Covey esete is remekül példázza, a paradigmaváltás abban segít, hogy ne ragadjunk bele korlátozó perspektíváinkba, és képesek legyünk más és más optikákkal tekinteni az életünkre. A paradigmaváltás azonban tudatos erőfeszítést igényel! Fel kell ismernünk, hogy a hozzáállásunk nem műkőképes, és hogy csak egy újabb, másabb szemlélet segíthet az előrehaladásban. Az új(abb) perspektívák segíthetnek abban, hogy empatikusabbak, türelmesebbek és megértőbbek legyünk másokkal.

A személyes fejlődés szempontjából a paradigmaváltás alapvető, mivel ha sikerül átkereteznünk a gondolkodásunkat, képesek leszünk eredményesebben kezelni a kihívásokat és nagyobb figyelemmel, megértéssel odafordulni másokhoz. A világot nemcsak más szemüvegen keresztül kezdjük látni, de egyre inkább megértjük, mi magunk hogyan illeszkedünk bele, és a rendelkezésünkre álló eszközökkel hogyan formálhatjuk azt.

Paradigma & proaktivitás. Hogyan formálhatjuk a saját életünket?

A reaktív viselkedésről

Amikor valaki egy másik emberre reagál és a saját sérelmeit, érzéseit vagy triggereit veszi alapul, a válasz egyértelműen szubjektív lesz – nem a másik szándékaira vagy gondolkodására alapoz. Ez a reaktív viselkedés (Brandt, 2018) egyik megnyilvánulása, amely viselkedéstípussal pedig talán a leggyakrabban találkozhatunk a mindennapjaink koordinálása során. Ilyenkor az ember nem a helyzet objektív megértésére és megítélésére koncentrál, hanem a saját belső világára, érzéseire és történeteire reagál. A válaszokat az egyén saját előítéletei, fájdalmai vagy korábbi tapasztalatai befolyásolják, nem pedig a másik fél szándékai.

Ha valaki kap egy megjegyzést, amely felidéz egy régebbi sérelmet, akkor az érzelmi reakciók eltorzítják az aktuális szituációt. A válasz nem a valóság, hanem a múltbeli tapasztalatok szerint artikulálódik. Az ilyen típusú reakciók ritkán konstruktívak, és félreértésekhez, vitákhoz vezetnek, mivel nem a másik fél valós szándékai, hanem a személyes belső érzések – vagy sokkal inkább érzékenységek – kerülnek előtérbe.

A tudatosság és az önismeret szerepe a megfelelő válaszadásban

A tudatosság – vagyis a saját gondolataink, érzéseink és viselkedésünk figyelemmel kísérése – kulcsfontosságú ahhoz, hogy felismerjük, mikor reagálunk a múltbéli fájdalmakra vagy előítéletekre a jelen pillanat helyett. Az önreflexió segíthet abban, hogy meglássuk, mikor és miért válaszolunk érzelemből – és hogy jobban kontrolláljuk affektíven terhelt reakcióinkat.

Ahelyett, hogy a saját belső érzéseinkre reagálnánk, fontos, hogy próbáljuk megérteni a másik személy szándékait és érzéseit. Az empátia és a nyitottság kulcsfontosságú ahhoz, hogy valódi, értékes kommunikációt alakítsunk ki, a fennálló helyzetet pedig a másik nézőpontjából, „objektíven” is megértsük.

Az önismeret által tisztába kerülünk a saját érzelmeinkkel, a reaktív válaszok helyett pedig képesek leszünk proaktívan reagálni.

A tudatosság egy másik szintje: mi van akkor, ha a másik fél viselkedik reaktívan?

A tudatosság nemcsak akkor fontos, amikor a saját reakcióinkat monitorozzuk, hanem akkor is, amikor észrevesszük, hogy a másik fél viselkedik reaktívan. Ebben az esetben is a tudatosság segíthet abban, hogy ne vegyük személyes sértésnek a másik válaszát, és ne reagáljunk ugyanazzal a reaktív viselkedéssel. Ahelyett, hogy azonnal válaszolnánk a másik fél érzelmi reakciójára, célszerű egy pillanatra megállni, venni egy mély lélegzetet, és tudatosítani magunkban, hogy az ő reakciója sem feltétlenül rólunk szól, hanem a saját belső világából, érzéseiből és múltbeli tapasztalataiból ered.

Mi is az a proaktivitás?

A proaktivitás az élet irányításáról, irányíthatóságáról szól. Míg a passzív személyiségek elfogadják a külső körülményeket – hagyják, hogy a dolgok és az élet „csak úgy megtörténjen velük” –; az aktívok cselekszenek ugyan, de nem mindig előrelátóan; a reaktívok pedig csak és kizárólag külső nyomás hatására lépnek; addig a proaktív egyének előre tervezve, kezdeményező módon alakítják a világot – és benne önmagukat, szerepüket, helyüket. Ez a gyümölcsöző különbözőség természetesen a gondolkodásmódjukból fakad, amelyet maga a paradigma strukturál.

A proaktív személyek, ha egy problémával szembesülnek, nem másokat hibáztatnak, hanem igyekeznek megoldás(oka)t keresni, tanulni és előre lépni. Ha a munkahelyükön valaki nem úgy teljesít, ahogyan az elvárható lenne, nem várják meg, míg a főnökük közbelép, saját maguk motiválják a kollégát a feladat teljesítésére.

Ha a világot egy olyan (játszó)térként fogjuk fel, ahol mi magunk vagyunk a cselekvő alanyok, akkor proaktívan befolyásolhatjuk a körülménye(in)ket.

A proaktivitás és a választás szabadsága

A proaktivitás legnagyobb ereje a választás szabadságában rejlik. Talán az osztrák pszichológus, Viktor Frankl a legjobb példa rá, hogy a legnehezebb körülmények között is választhatjuk, hogyan reagálunk: a koncentrációs táborokban átélt szenvedései közepette Frankl a belső szabadságot választotta – hogy irányítja a gondolatait és érzéseit. Ezzel a mentalitással nemcsak képes volt túlélni, de másokat is inspirálni tudott a nehéz helyzetekben való helytállásra.

A proaktív életmód azonban nem csupán a reakciók tudatos megválasztásáról, hanem a külső környezet irányításáról is szól: azok, akik proaktívak, képesek a saját életük irányítását átvenni, és nem engedni, hogy a külső tényezők határozzák meg reakcióikat.

A tripla szűrő

A napjainkban különösen nagy népszerűségnek örvendő önfejlesztő és kommunikációs tartalmakban gyakran említik a Szókratésznek tulajdonított „háromszoros szűrő teszt”-et, ami egy egyszerű, mégis hatékony módja a proaktív viselkedés gyakorlásának. Mielőtt bárkinek is bármit mondanál, érdemes három kérdést feltenned:

• Igaz? – Az, amit mondani akarsz, igaz, hiteles, megbízható?
• Jó? – Az, amit mondasz, kedves, építő és tiszteletteljes?
• Hasznos? – Az, amit mondani szeretnél, valóban értékes és hasznos a másik számára?

Ha minden kérdésre igennel válaszolsz, akkor érdemes megszólalnod. Ez a három kérdés segíthet abban, hogy a beszélgetéseink ne csak információátadásra, hanem valódi kapcsolatépítésre és tiszteletteljes interakciókra szolgáljanak.

A proaktív viselkedés és a háromszoros szűrő tesztje céljaikban megegyeznek, hiszen voltaképpen mindkettő a tudatos döntéshozatal és a felelősségvállalás megcselekvésére sarkall. Ha tudatosan alkalmazod a tripla szűrőt, képes leszel javítani a kommunikációdon, a kapcsolataidon, az életedet pedig még inkább a kívánt irányba kormányozhatod.

(Vágyott) paradigmaváltás – társadalmi szinten

Végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni, hogy a paradigmaváltás (ideális esetben) nem csupán egyéni vonatkozásban megy végbe, hanem társadalmi és globális szinteken is. Amint azt az ebben a cikkben összesűrített tudásanyag is bizonyítja, ha az egyén képes a korábbi gondolkodásmódját felülvizsgálni, akkor valódi változást érhet el – ugyanez igaz a közösségre is, amely az imént említett egyének sokaságából tevődik össze. A tudományos, vallási és kulturális paradigmák változása-váltakozása, amiként azt a történelem alakulása maga is mutatja, radikális hatással lehet az emberek életére és jövőjére. 

Remélhetőleg a – nem is olyan távoli – jövőben bekövetkezik egy (valós!) „holisztikus paradigmaváltás”, amely figyelembe veszi az ember test-lélek-szellem (szent)hármasságát. Ebben az általam vágyott és elképzelt paradigmában a segítő szakemberek az emberi problémákat ennek a teljességnek a tükrében közelítik majd meg, összhangot teremtve ezzel a humán létezés különböző dimenziói között – szinkronizálva azokat. Ez a holisztikus megközelítés, véleményem és reményeim szerint, nemcsak az egyes egyének, hanem a társadalom egészének boldogulását és jóllétének fellendülését is elősegíti majd, megteremtve ezzel egy harmonikusabb és erőszakmentesebb világot. Egy egészségesebb ökoszisztémás létezést.

Irodalom

• Brandt, A. (2018). How reactive behavior damages your relationships. Psychology Today. https://www.psychologytoday.com/intl/blog/mindful-anger/201810/how-reactive-behavior-damages-your-relationships

• Covey, S. R. (2004). The 7 Habits of Highly Effective People: Powerful Lessons in Personal Change (Revised ed.). Free Press. (Originally published in 1989).

• Kelly, J. D., 4th. (2020). Your Best Life: Alter Your Paradigms for Radical Change in Your Life. Clinical Orthopaedics and Related Research, 478(3), 473–475. https://doi.org/10.1097/CORR.0000000000001137

• Kuhn, T. S. (1996). The Structure of Scientific Revolutions (3rd ed.). University of Chicago Press. (Originally published in 1962).

• Rogoff, B. (2016). Culture and participation: a paradigm shift. Current Opinion in Psychology, 8, 182–189. https://doi.org/10.1016/j.copsyc.2015.12.002

• Thinketic. (2023). Understanding Paradigms: The Key to Unlocking Your Potential. https://thinketic.com/understanding-paradigms-the-key-to-unlocking-your-potential/