Helyszín:
Herman Ottó Konferencia Központ
Dátum:
2025. március 22.
09-19 óráig
Mindannyian haladtunk már úgy előre, hogy közben elveszettnek éreztük magunkat, kételkedtünk a választásainkban, vagy egyszerűen nem láttuk tisztán a következő lépést. A labirintus szimbolikája éppen ezt ragadja meg – a keresést, a(z ön)felfedezést és a kiteljesedéshez vezető út megtalálását.
Az élet sokszor egy végtelennek tűnő labirintushoz hasonlít: egyetlen út vezet, amely folyamatosan előre halad. Nem útvesztő, hiszen nincsenek elkanyarodások, nincsenek zsákutcák, nincs lehetőség visszafordulni és más irányba próbálkozni. Olyan, mint egy folyamatos előrehaladás, ahol minden döntés, minden lépés az előzőhöz kapcsolódik, és nem lehet újra elindulni vagy más utat keresni.
A labirintus szimbolikája éppen ezt ragadja meg – az életet, amelyben mindig csak a következő lépésre koncentrálunk, mintha egy apró lámpás fényénél járnánk. Ahogy haladunk előre, sokszor nem látjuk tisztán, mi vár ránk, és kérdések sokasága merülhet fel bennünk. Az élet és a labirintus egyaránt bizalomra épít – bizalomra, hogy bár nem látjuk az egész utat, az előttünk álló lépéseket mégis megtehetjük.
A legfontosabb vezetőnk ilyenkor a szívünk, a belső hangunk, amely mindig rátalál arra az irányra, amely a legjobban szolgál minket. Az önfelfedezés és a kiteljesedés útja nem abban rejlik, hogy mindent előre látunk, hanem abban, hogy bizalommal hallgatunk a belső vezetésünkre, és lépésről lépésre haladunk. Az útba és a szívünk iránymutatásába vetett bizalmunk segít, hogy minden lépésünk, bár homályos is néha, egyre közelebb vigyen a középpontunkhoz, a belső iránytűnkhöz.
Amikor coaching közben használjuk a labirintusjárást, segít megérteni a mintázatokat, amelyekben elakadunk, és támogatást ad ahhoz, hogy hatékonyabban navigáljunk az élet kihívásai között. A labirintusjárás különösen hasznos lehet olyan helyzetekben, amikor valaki:
Ebben a blogposztban feltárom, hogyan segíthet a labirintus mint ősi szimbólum a személyes fejlődésben, és miként válhat a labirintusjárás hatékony eszközzé a belső útvesztőkben való eligazodásban.
A labirintus ősidők óta az önismereti út egyik legerőteljesebb szimbóluma. Nem tévesztendő össze az útvesztővel, ahol számtalan elágazás és zsákutca rejti a helyes irányt; a labirintus egyetlen, de kanyargós ösvényből áll, amely elvezet a középpontba – majd vissza a külvilágba. Ez a szimbolika adja a labirintusjárás alapját: egy olyan folyamatot, amely segít elmélyülni önmagadban, megérteni a belső működésedet, és új felismerésekkel térni vissza a mindennapi életbe.
"Egy vándor belépett a labirintusba, mert azt mondták neki, hogy a közepén megtalálja a szívet, amely minden kérdésére választ ad.
Eleinte gyorsan haladt, izgatottan, minden egyes kanyart izgalommal várva. De ahogy telt az idő, egyre türelmetlenebb, fáradtabb lett, és minél inkább sietett, annál inkább úgy érezte, hogy a középpont egyre távolabb van. A gondolatai szaporodtak, minduntalan kérdések gyötörték, és egyre türelmetlenebbé vált.
Végül, amikor úgy érezte, hogy nem bírja tovább, megállt és leült. Elengedte a sürgető vágyat, hogy megtalálja a középpontot.
A csendben, ami rászakadt, egyszer csak meghallotta a szív dobbanását. Minden zaj elcsendesedett, és csak ez a mély, nyugodt ritmus maradt. Egyre hangosabban...
És ekkor értette meg: a kérdéseire a válaszok nem kívül, hanem belül vannak."
A labirintusban való haladás olyan, mint maga az élet, az alatta megtett belső fejlődési út: néha úgy tűnik, hogy távolodsz a célodtól, máskor hirtelen közelebb kerülsz hozzá, majd ismét egy váratlan kanyar következik. Ez a folyamat arra tanít, hogy bízz a saját utadban, légy jelen a pillanatban, és tarts ki, még ha bizonytalannak is érzed magad.
A labirintusjárás során ezt a metaforát használjuk aktívan: a résztvevő egy belső utazásra indul, ahol nem kell versenyeznie, nem kell „megfejtenie” semmit, csupán lépésről lépésre haladnia, hogy mélyebb megértésre jusson önmagával kapcsolatban.
A klasszikus coaching általában célorientált, problémamegoldásra összpontosít, és logikai struktúrák mentén halad. A labirintuscoaching ezzel szemben egy intuitívabb és élményszerűbb megközelítés, amely teret ad a belső megfigyelésnek és a mélyebb felismeréseknek.
A fő különbségek:
Az első lépés az elköteleződés: a résztvevő tudatosan rálép az önismereti útra. Ez gyakran egy kérdéssel vagy problémafelvetéssel indul, amelyet szeretne jobban megérteni. A folyamatos mozgás, a lépések ritmusa meditatív állapotba hoz, amely segít a gondolatok tisztázásában.
A labirintusban nem kell döntéseket hoznunk az irányról, hiszen az út adott. Ez megtanít arra, hogy néha a haladás kulcsa nem az irányítás, hanem az áramlás megengedése. Ez a szakasz a belső elakadásokkal, kételyekkel és felismerésekkel való intenzív munka időszaka. Akárcsak egy valódi labirintusban, felbukkanhatnak visszatérő mintázatok, váratlan fordulatok és olyan felismerések, amelyek új távlatokat nyitnak meg.
Ez a labirintusjárás során kibontakozó belső utazás csúcspontja, ahol a résztvevő mélyebb megértésre tesz szert. Itt – jobb esetben – megtapasztalható a belső csend, a tisztánlátás vagy akár a katartikus felismerés is. Amikor elérjük a labirintus közepét, gyakran egyfajta belső megkönnyebbülés és tisztánlátás tapasztalható meg, ami segíthet egy elakadás feloldásában.
Ezután következik a „középpont”-ban szerzett tapasztalatoknak a hétköznapi életbe történő integrálása. Ez a fázis segít abban, hogy a belső változások a külvilágban is megmutatkozzanak – akár új döntések, más nézőpontok vagy tudatosabb jelenlét formájában.
A labirintusjárás tehát nem csupán egy módszer, hanem egy különleges élmény, amely segít mélyebben megérteni az életed útját – és természetesen önmagadat.
A labirintuscoachingban a kísérő az alábbi módszerekkel segít(het)i, mélyít(het)i el a résztvevő élményeit, tapasztalatait:
1. Vizualizáció – A labirintus bejárása felfogható egyfajta irányított meditációként is, amely során a kliens a labirintus organikus és/vagy szögletes formájának és a séta repetitív ritmusának segítségével helyezkedik bele a megfelelő érzelemfeldolgozáshoz szükséges meditatív állapotba.
2. Kérdezés – A coach segítő kérdésekkel támogatja a klienst abban, hogy felismerje, milyen belső akadályok nehezítik a haladását. Például: „Mi az, amitől a legjobban tartasz az utadon?” vagy „Hogyan kapcsolódik a labirintusban átélt érzés a való életed kihívásaihoz?”.
3. Metaforák – A labirintus szimbólumán keresztül könnyebben megérthetők az élethelyzetek, például: „Hol érzed úgy, hogy megrekedtél, és hogyan tudnál továbbhaladni?”. Egy jól vezetett coaching folyamatban ez az egyszerű, de szimbolikusan gazdag élmény segíthet az ügyfélnek megtalálni a belső erőforrásait és a továbblépés módját.
A labirintusjárás tehát egy kreatív, élményalapú önismereti módszer, amely segíthet a személyes és szakmai fejlődésben, és új perspektívákat nyithat az élet különböző területein.
A labirintusjárás azok számára lehet különösen hasznos, akik életük egy fordulópontján állnak és szeretnének tisztábban látni, mélyebb megértésre jutni, megerősítést kapni belső útjukon. A labirintus szimbolikus térként segíti a belső munkát: a befelé vezető út az önreflexiót támogatja, míg a kifelé vezető út az új felismerések és döntések megerősítésére szolgál. A labirintus bejárása, megjárása segít lecsendesíteni az elmét és meghallani az intuíció hangjait.
Legyen szó karrierváltásról, költözésről, gyermekvállalásról vagy bármilyen jelentős változásról, az ismeretlennel való találkozás mindig kihívást jelent. A labirintusjárás támogatja az elengedés folyamatát, segít feldolgozni a régebbi élethelyzetek lezárását, és megadja a belső stabilitást az új kezdethez, újrakezdéshez. A labirintusban nincs zsákutca, csak haladás.
Emellett a labirintusjárás támogatást nyújthat az általános megerősödésben, a gyászfeldolgozásban, a házastársi eskü megerősítésében, valamint minden olyan helyzetben, amelyben a belső figyelem, az önreflexió és a szimbolikus tér erejének a megtapasztalása segítheti az egyéni vagy közös(ségi) folyamatokat.
A labirintusjárás egyik legnagyobb ereje és előnye abban rejlik, hogy nem kívülről kínál kész válaszokat, hanem segít felszínre hozni a már eleve bennünk rejlő megoldásokat. Ahogy végighaladunk a labirintus útvonalán, úgy kerülhetünk egyre közelebb a saját belső igazságainkhoz, céljainkhoz és erőforrásainkhoz.
Ha vonz a labirintus mint önismereti eszköz, az első lépés az, hogy tudatosan megfogalmazod, milyen kérdésekre keresed a választ. Nem kell minden részletet azonnal átlátnod – a labirintusjárás lényege éppen az, hogy a labirintusban való haladás közben tisztulnak le benned a felismerések.
A labirintus nem zsákutca és nem is egy bonyolult akadály, amit le kell győzni. Sokkal inkább egy sajátos tanítómester, amely megtanít arra, hogyan bízz jobban az intuíciódban, hogyan engedd el a görcsös kontrollt, és hogyan találj rá arra az útra, amely valóban a tiéd. Az első lépés a belépés – és onnantól minden egyes lépés közelebb visz önmagadhoz.