1
0Ft
1 tétel
Önszeretet Alapjai: a belső erő felébresztése Részösszeg: 0Ft
Részösszeg: 0Ft
Posztmodern világunkban az élet tempója egyre gyorsul, a teendők listája pedig egyre testesedik. A munkahelyi feladatok, a családi kötelezettségek és a mindennapi stressz mind-mind azt eredményezi, hogy könnyen megfeledkezünk önmagunkról. Ilyen körülmények között az énidő, vagyis az önmagunkra fordított, tudatosan eltöltött minőségi idő nélkülözhetetlenné válik a testi-lelki egyensúly megőrzéséhez.
“Énidő” alatt bármely olyan tevékenységre gondolhatunk, amely kifejezetten rólunk szól, amelyben örömünket leljük, és amely segít visszanyerni energiánkat. Legyen szó egy csendes olvasósarokról, egy erdei sétáról vagy egy forró fürdőről – a lényeg, hogy a saját igényeink kerüljenek előtérbe.
De miért vált buzzworddé, avagy felkapottá az énidő napjainkban? A 21. század egyik legnagyobb kihívása az, hogy hogyan tudjuk megőrizni a nyugalmunkat és az önazonosságunkat a rapid változások környezetében. A technológia állandó jelenléte, a munka és a magánélet közötti mezsgye elmosódása is hozzájárulnak ahhoz, hogy kevesebb időnk marad arra, hogy figyeljünk önmagunkra. Az énidő tehát egyfajta menedék, amely lehetőséget ad arra, hogy újra kapcsolódjunk önmagunkhoz, pihenjünk, és feldolgozzuk a minket érő ingereket.
A célom ezzel a blogposzttal, hogy az olvasó felismerje, miért szükséges énidőt beiktatnia a mindennapjaiba – hogy felismerje, az énidő nem luxus, hanem alapvető szükséglet; egy eszköz, amely lehetővé teszi, hogy még inkább jelen legyen a személyes és a szakmai életében egyaránt.
Az énidő rendkívül fontos része a mai életvitelnek, mivel segít megőrizni testi, lelki és szellemi egészségünket és egyensúlyunkat. A mindennapi stressz és a folyamatos rohanás közepette hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy szükségünk van arra, hogy megálljunk és figyeljünk önmagunkra. Az énidő rendszeres gyakorlása számos jótékony hatást gyakorolhat ránk, amelyek közül a legfontosabbakat most részletesen is megvizsgáljuk.
Az énidő egyik alapvető szerepe az agy és a test regenerálódásának elősegítése. A napi teendők, a folyamatos multitasking és a stressz kimerítik a szervezetet. Az énidő lehetőséget ad arra, hogy kicsit lelassítsunk, kikapcsolódjunk, és teret adjunk a fizikai és szellemi feltöltődésnek.
Az agynak szüksége van pihenőidőre ahhoz, hogy feldolgozza az információkat, megújuljon, és új ötletek, megoldások szülessenek (Ask The Scientists, é.n.). Amikor tudatosan időt szánunk a pihenésre, az agyunk újraszervezheti a gondolatokat, amely hosszú távon javítja a problémamegoldó képességünket.
Az énidő másik fontos szerepe a stressz csökkentésében rejlik. Amikor nap mint nap kihívásokkal és teljesítési elvárásokkal szembesülünk, a stressz-szintünk gyorsan megemelkedhet. Ez hosszú távon negatív hatással van az egészségünkre, ami fizikai és mentális problémákhoz egyaránt vezethet.
Az énidő segít megszakítani ezt a folyamatot, és esélyt ad arra, hogy visszanyerjük kiegyensúlyozottságunkat. A tudatos relaxáció – legyen az meditáció, mélylégzés, vagy egyszerűen egy könyv olvasása – elősegíti, hogy az idegrendszerünk átváltson a feszültségből a nyugalmi állapotba; ezáltal javul az általános közérzetünk, és kevésbé leszünk hajlamosak a stressz okozta kimerültségre.
Az énidő nemcsak a testi-szellemi regenerációra és a stressz csökkentésére nyújt lehetőséget, hanem arra is, hogy bensőségesebb, intenzívebb kapcsolatra lépjünk önmagunkkal. Az önmagunkkal töltött idő teret enged annak, hogy elgondolkodjunk életünk fontos kérdésein, felfedezzük legféltettebb vágyainkat, és megértsük, mi is az, ami valóban boldoggá tesz minket.
Ez az “egyszemélyes randi” tehát segít elmélyülni a belső világunkban, ahol az új gondolatok és felismerések születnek. Sokszor olyan kérdésekre is választ találhatunk, amelyeket a hétköznapok forgatagában egyébként képtelenek lennénk megoldani. Az énidő tehát segít megismerni önmagunkat, és megtalálni azokat a dolgokat, amelyek valóban fontosak számunkra.
Az énidő nemcsak az önmagunkkal, hanem a másokkal való kapcsolatainkra is pozitív hatással van. Ha megengedjük magunknak a rendszeres pihenést és feltöltődést, kevésbé leszünk feszültek és türelmetlenek, így könnyebben kapcsolódunk majd másokhoz is. A harmonikusabb lelkiállapot eredményeként jobban odafigyelünk családtagjainkra, barátainkra, de akár kollégáinkra is, így pedig higgadtabb, jóval átgondoltabb kapcsolatmenedzselési stratégiákra, és oldottabb, mélyebb, őszintébb kapcsolatokra tehetünk szert.
A már sokat emlegetett posztmodern élet a szintén sokat emlegetett állandó cselekvésen és teljesítményen alapszik, amit nevezhetünk “tevékeny üzemmód”-nak is. Ez az attitűd hajt minket előre a napi feladatok, munkahelyi kihívások és személyes célok megvalósításának az útján. Állandóan terveket szövögetünk, problémákat oldunk meg, és eredményeket várunk el magunktól, ez azonban hosszú távon megterheli az embert, hiszen a folyamatos teljesítménykényszer “nem szereti”, ha akár egy percre is megálljt parancsolnak neki.
Ezzel szemben az ún. “létezés üzemmód” az élet tudatos megélésére koncentrál, ahol nem a tetteken és a célokon van a hangsúly, hanem az “itt és most” megtapasztalásán. A létezés üzemmód lehetőséget ad arra, hogy ne csak „csináljunk”, hanem egyszerűen „legyünk” (is). Ilyenkor a fókusz az érzéseken, belső folyamatokon és pillanatnyi élményeken van – anélkül, hogy bármit is el kéne érnünk általuk. Megszabadulunk a külső nyomástól, és megengedjük magunknak, hogy ne törekedjünk semmilyen eredményre, ne hajtsunk végre feladatokat. Az áldásos énidő erre a létezés üzemmódra kapcsol minket át.
Ha egy sétára indulunk, és közben csak arra koncentrálunk, amit látunk, hallunk és érzünk, az például segíti a tudatos jelenlétet. Mivel nem aggódunk a jövőbeli feladatok miatt, és nem is rágódunk a múlt eseményein, a stressz csökken. A jelenlét az egyik olyan készség, amit az énidő bizonyosan segíthet fejleszteni.
Az énidő hatásfoka nem a mennyiség, hanem a minőség függvénye. Sokan azt gondolják, hogy csak akkor pihenhetnek igazán, ha hosszú órákat szánnak magukra, de valójában a rövidebb időszakok is lehetnek hatékonyak, ha tudatosan töltjük el azokat. A tudatosság garantáltan a segítségünkre lesz abban, hogy gyorsan és eredményesen regenerálódjunk.
A legfontosabb, hogy az énidőt ne a multitasking egy részeként éljük meg – ha nekikezdünk, akkor teljes figyelmünkkel forduljunk önmagunkhoz.
Egy tízperces séta vagy egy csésze zöld tea elfogyasztása is lehet minőségi énidő, ha közben nem a világ összeomlásáról szóló (rém)híreket pörgetjük, vagy nem az orosz nagyregényeket megtölteni képes feladatainkon gondolkodunk, hanem valóban a jelenre koncentrálunk. Ha beépítünk rövidebb, de rendszeres (és minőségi!) énidőket a hétköznapjainkba, azok a hosszabb önreflexiós időszakokhoz hasonlóan ugyanúgy segítik majd a stresszkezelést és a belső harmónia megőrzését.
Az énidő megtalálása gyakran kihívást jelent, különösen akkor, ha sűrű időbeosztással rendelkezünk. Az első lépés annak felismerése, hogy az énidő prioritást érdemel. A napi rutinba való beillesztése valójában (sikeres) időmenedzsment kérdése. Érdemes áttekinteni a napod feladatait, és átgondolni, hol találhatsz kisebb szüneteket önmagadra. Lehet, az lesz a megoldás, ha reggel 10 perccel korábban kelsz, vagy este lefekvés előtt szánsz még néhány percet egy kis kikapcsolódásra.
A teendők közé akár úgy is beiktathatod a vágyott énidőt, hogy határidőket tűzöl ki magadnak – így egyébként a hatékonyságodon is javíthatsz. Ha a munkád során csak egy-egy konkrét (rész)feladatra koncentrálsz, és a szüneteket is hozzáigazítod ezekhez a “blokkokhoz”, akkor sokkal könnyebben találhatsz időt magadra. Ne felejtsd el, hogy a szünet mint olyan nem „pazarlás”: elengedhetetlen a megfelelő szellemi-testi-lelki működéshez. Ha nehezedre esik ezt tudatosítani, akár ki is írhatod magadnak valahova egy színes, figyelemfelhívó Post-itre, és rá-rápillantva emlékeztetheted magad az igazságára.
Az énidő (talán) legnagyobb ellensége a folyamatosan érkező “zaj”: a telefonok, az e-mailek vagy a közösségi média értesítései. Ahhoz, hogy valóban ki tudj kapcsolódni, fontos, hogy kizárd ezeket. Íme néhány tipp, hogyan minimalizálhatod a zavaró tényezőket:
Bár a technológia – ahogyan azt az iménti példák is bizonyítják – gyakran zavaró tényező lehet, megfelelően alkalmazva azonban éppen, hogy segíthet az énidő beiktatásában. Ma már számos olyan eszköz és alkalmazás létezik, amelyek támogatják a “célirányos pihenést” és a tudatosság gyakorlását:
Az énidő fogalma mindenki számára mást jelenthet, hiszen különbözőek vagyunk. Míg valaki a sportban találja meg a kikapcsolódást, addig mások a művészeti tevékenységeket részesítik előnyben. Az, hogy kinek mi tölti fel a lelkét és segít a pihenésben, nagyban függ az egyéni preferenciáktól és élethelyzettől. Az énidő lehet aktív, például futás vagy ashtanga jóga formájában, de lehet passzív is – ilyenkor meditálunk, könyvet olvasunk.
A legfontosabb, hogy megtaláld, mi az, ami számodra működik. Ne mások szokásaihoz igazodj, hanem a saját magad igényeire figyelj. Az énidő megtalálásához szükség van némi kísérletezésre.
Felfoghatod ezt egyfajta felfedezőútként is, amely során megfigyeled, mi az, ami a leginkább feltölti a belső „akkumulátorodat”, és tudatosan monitorozod magad különböző tevékenységek közben. Pár kérdés, amit érdemes feltenned magadnak:
Nem baj, ha az első próbálkozások nem vezetnek eredményre. Ne csüggedj! A lényeg, hogy folyamatosan figyeld a reakcióidat, és megtanuld, mi működik a legjobban számodra. Mint az élet bármelyik területén, itt sem kikerülhető az önismeret… Ha valami nem hoz valódi megnyugvást, ne erőltesd – kísérletezz bátran!
Számomra az énidő az a pillanat, amikor teljesen önmagam lehetek, és kiszakadhatok a hétköznapok repetitív rutinjaiból – ez a fajta felfrissülés többek között akkor talál rám, amikor hidegfürdőzök a Balatonban. Igen, jól olvastad. Az, ahogy a kijózanító hideg víz felpezsget, miközben a természet nyugalma körülölel, számomra felér egy mentális és fizikai „restarttal”. (A hideg víz valóban kijózanító!) Emellett a falmászás is egy ilyen tevékenység, mivel ott teljesen a jelenre kell koncentrálnom – minden mozdulatnál fókuszálnom kell, különben leesek 🙂 . Ez segít lecsendesíteni az elmém, és kizárni a hétköznapi gondokat.
Természetesen nincs mindig idő ilyen hosszabb programokra, ezért kisebb énidő-pillanataim is vannak, mint például a meditáció, a hálanapló írása vagy egy jó könyv olvasása. Ezek a rövid rituálék ugyanúgy segítenek abban, hogy megőrizzem a belső egyensúlyomat a mindennapi hajtásban.
Az “énidőzés” – bár mai gyakorlatnak tűnik – mélyen gyökerezik az emberiség kultúrtörténetében. Az ember már évszázadokkal ezelőtt is keresett olyan időszakokat, amikor elvonulhatott a világ zajától, és a belső világára fókuszálhatott. Maga az “énidő” kifejezés ugyan valóban újkeletű, azonban a gondolat, hogy figyeljünk önmagunkra, mindig is jelen volt a legkülönbözőbb kultúrákban.
A történelem során számos spirituális és vallási hagyomány létezett, amelyek az elvonulásra és a belső figyelemre építették tradícióikat. Egyes ókori görög filozófusok – például Szókratész és Platón – hangsúlyozták az önvizsgálat fontosságát. Az önreflexió, a belső béke megtalálása és a tudatosság gyakorlása tehát már azokban az időkben is kulcsfontosságú volt.
A meditáció – mint egyfajta belső elcsendesedés és önmagunkhoz való odafordulás – az egyik legősibb módszer a pihenésre és a feltöltődésre.
A keleti filozófiákban a meditáció és a csendes elvonulás az élet fontos részét képezik: az indiai jógik, a tibeti szerzetesek és a kínai taoisták mind-mind különböző formákban alkalmazták – és alkalmazzák a mai napig – ezeket, hogy visszataláljanak belső egyensúlyukhoz. Hosszú időket töltenek “magányosan”, hogy mélyebb megértésre tegyenek szert önmagukkal és a világgal – magával az élettel kapcsolatban.
Az efféle “szellemi zarándoklatok”, amikor elhagyjuk a mindennapi élet színterét, segítenek tisztábban látni saját gondolatainkat, vágyainkat és céljainkat, így mélyebb önismeretre tehetünk szert. A meditációs, “elvonulós” gyakorlatok (ugyan “lebutított”, de) mai megfelelője az énidő, amely során szintén a belső nyugalmat és harmóniát keressük.
A 20. század során a technológiai fejlődés és a mindennapi élet felgyorsulása egyre nagyobb nyomást helyezett az emberekre, így az önmagunkra szánt idő fontossága újra előtérbe került. A pszichológia tudománya is felismerte, hogy az önreflexió, a pihenés és az önmagunkkal töltött minőségi idő nélkülözhetetlen a mentális egészség megőrzéséhez. Az emberek kezdtek ráébredni, hogy a folyamatos tevékenység és teljesítményorientált életmód hosszú távon kiégéshez vezethet, amennyiben nem figyelnek oda a legfontosabb olimpiai számra, az életvezetési egyensúlyozásra.
Az énidő nem csupán egy trendi fogalom a mai életvezetési diskurzusban, hanem alapvető szükséglet, amely hozzájárul a mentális, érzelmi és fizikai jóllétünkhöz. Ahogy a világ egyre gyorsabban pörög körülöttünk, úgy egyre fontosabbá válik, hogy tudatosan időt szánjunk önmagunkra. Az énidő lehetőséget ad arra, hogy feltöltődjünk, elengedjük a stresszt, és egy kicsit megpihenjünk a mindennapi kihívások közepette. A tudatos pihenés nem csupán a személyes fejlődésünket segíti, hanem a kapcsolatainkat is gazdagabbá teszi, hiszen ha jól érezzük magunkat, másokkal is jobb minőségű kapcsolatokat tudunk kialakítani.
Mindenkinek más igényei és preferenciái vannak az énidővel kapcsolatban. Ne félj kísérletezni, próbálj ki különféle tevékenységeket, és figyeld meg, mi az, ami igazán feltölt. A saját egyensúly megtalálása nem mindig könnyű feladat, de a kísérletezés során közelebb kerülhetsz ahhoz, hogy felismerd, mi tesz valóban boldoggá téged.
Most, hogy már tudod, milyen fontos az énidő, ideje cselekedned! Ne várj a tökéletes pillanatra, mert az sosem jön el – a tökéletes pillanat a most. Az énidő nem luxus, hanem (lét)szükséglet – és most van itt az ideje, hogy ezt a szükségletet a középpontba helyezd. Kezdd el még ma – a tapasztalataidat pedig ne felejtsd el velünk megosztani!
