2025. 01. 13. – Rák telihold

Teliholdas blogbejegyzésünk két verzióval érkezik: egy mélyebb, szakmai elemzés mellett egy közérthető összefoglalót is készítettünk. Válaszd a hozzád leginkább passzoló megközelítést, és merülj el a telihold üzenetében!

Szóval, ha sietnél, akkor...

A 2025. január 13-i telihold a december 30-i újhold energetikai hatásait erősíti fel: az újhold idején kibontakozó kozmikus impulzusok most még intenzívebben jelennek meg. A teliholdat megelőző napon egy jelentős asztrológiai esemény következik be: január 12-én két perccel éjfél után a karmikus Leszálló Holdcsomópont (Sárkányfarok) és Felszálló Holdcsomópont (Sárkányfej) átlépnek a Kos-Mérleg tengelyről a Halak-Szűz tengelyre, új energiákat hozva ezzel kollektív folyamatainkba.

Az elmúlt tizennyolc hónapban lehetőségünk nyílt arra, hogy a kapcsolatainkban felhalmozódott egyensúlytalanságokat helyrehozzuk – hogy a kollektív lélek elinduljon egy olyan fejlődési úton, amelyet a Mérleg és a Kos állatövi jegyek poláris analógiái határoztak meg. Ez az időszak arra ösztönzött minket, hogy úgy lépjünk másokkal kapcsolatba, hogy közben képviseljük identitásunkat és függetlenségünket. Az egyensúly keresése, az „én” és a „te” közötti balanszírozás, valamint a „mi" születése folyamatosan kérdéseket ébresztett bennünk: „Képes vagyok-e egyén(iség) maradni, miközben a kapcsolataimban is kiteljesedem?”.

A Szűz archetípusa most a tökéletesség és a kontroll témáit hozza előtérbe, valamint azt, vajon mit tudunk változtatni az életünkön ahhoz, hogy az valóban nekünk tetszővé, kielégítővé váljon. Központivá válik az elfogadás kérdésköre is – egyáltalán mire van ráhatásunk, és mi az, amit fölött egyszerűen „szemet kell hunynunk”? Az elkövetkező hónapokban számos olyan ügy kerülhet a felszínre, amely már jó ideje lezárásra vár, és amit most meg is cselekdhetünk, ha körültekintő munkával, türelemmel és odafigyeléssel közelítünk hozzájuk. A leggyümölcsözőbb hozzállás innentől kezdve az lesz, ha alárendeljük önmagunkat és tevékenységeinket az alázatos tökéletesítés bátor (!) folyamatának.

Mivel a Halak energiája a transzcendens igazságokról szól, nem meglepő, hogy az ezzel az archetípussal való hatékony együttműködés különösen nehézkes a földi síkon. A Halak (és a Neptunusz) aktiválódásakor képtelenné válunk arra, hogy racionálisan, következetesen értelmezzük az eseményeket, és rájövünk, hogy nem minden az, aminek látszik – sokkal nagyobb erők vesznek körül minket, mint amiket képesek lennénk felfogni. Ennek értelmében az új rendszereink kialakításakor már nemcsak a realitásra, hanem egyfajta magasabb rendű elviségre is építenünk kell, amely az életünket a magasabb jó érdekében formálja, strukturálja.

A múltkori újholddal elindult „visszatérés a méhbe” kollektív programja továbbra is zajlik, folyamatban van, a telihold idején pedig várhatóan különösen erős nyomást és sürgetettséget érezhetünk a mielőbbi hazatalálásra.

A párkapcsolatokban továbbra is tart a valóságpróba – érdemes fontolóra venni, milyen ösztöneinknek engedünk és ki(k)nek nyílunk meg. Most ideje jön annak is, hogy átgondoljuk, milyen (társadalmi) értékek mentén valósítjuk meg önmagunkat és viszonyainkat, ezek az értékek pedig mennyire vannak összhangban saját belső igazságainkkal.

Ha pedig elmélyülnél, akkor...

A 2025. január 13-i telihold a december 30-i újhold energiáit játssza újra, járatja csúcsra. Ismét Mérleg aszcendensű óra-képpel dolgozhatunk, és megint a 6. és 12. életházakat aktiválja a karmatengely, az uraik pedig ismételten az 5-ös és X-es életházakat foglalják el. Ugyanannak a három életháznak (8., 9., X.) a megnyilvánulásait lassítja retrográd bolygóenergia (Uránusz, Jupiter, Mars), mint az újhold képletében, nem utolsó sorban pedig az akkor is domináns IV. és X. sarkalatos életházak tengelyén teljesedik ki maga a telihold (Rák-Bak 23°59’). Ezeknek megfelelően az újhold idején érvényes kozmikus energiák válnak hangsúlyosabbá, még „égetőbbé” – ha nem lenne önmagában elég, hogy teliholdkor a Hold-Nap oppozíció okán egyébként is a belsőnk, érzéseink, egocentrikus struktúránk egésze kerül reflektorfény alá.

A Mérleg jegyű Aszcendens kijelöli, hogy ez a holdciklus is a (társ)kapcsolati, értékteremtési-értékképviseleti kérdések jegyében indul útjára

– ismét ezekkel a(z élet)témákkal vágunk neki a következő újholdig tartó időszaknak. Bár a Le- és Felszálló Holdcsomópontok ebben a holdképletben is a 6. és 12. életházakban tartózkodnak, tehát újfent kiemelt topikunk a „rendszerváltás”, „rendszer(be)állítás” problémája, jelentős asztrológiai esemény történik a telihold kiteljesedését megelőző napon, ugyanis a Sárkányfarok és Sárkányfej január 12-én, éppen két perccel éjfél után jegyet vált.

Tizennyolc hónapunk volt arra, hogy a relációk terén felhalmozott (és még a napjainkban is teremtett) egyensúlytalanságainkat kibalanszírozzuk – hogy a kollektív lélek bejárja azt az evolúciós utat, amelynek két végpontját a diplomatikus Mérleg és az asszertív Kos adja. Az elmúlt hónapokban arra kaptunk hívást, hogy úgy lépjünk interperszonális viszonyokba, hogy közben képviseljük önmagunkat, függetlenségünket és személyes értékeinket. A legtöbbször talán azt tapasztaltuk, hogy mindkét polaritás terén kiegyensúlyozatlanul működünk, és időről időre fel kellett tennünk magunknak a kérdést, hogy mielőtt az „én”-ből és a „te”-ből megszületik a „mi”, egyáltalán kivé szeretnénk válni egymagunk. Az egyéni függetlenedés és a társas fúzió kettősének ideje volt tehát ez az időszak.

A karmatengely a 2024-es év utolsó napján, december 31-én, 11:04-kor érte el a tavasz- és őszpontot, a szóban forgó, tranzitált jegyek kulminációs pontját – ekkoriban nagy valószínűséggel valami véget érhetett és/vagy megszülethetett bennünk a kapcsolataink, kapcsolódási mintáink vonatkozásában.

Érdemes visszagondolni, hogyan is telt az évbúcsúztatónk, azóta pedig miféle – a lezárással és (újra)kezdéssel kapcsolatos – tapasztalásokat gyűjtöttünk össze.

Ez a kulminációs fázis tehát január 12-én ér véget, kollektív értelemben ekkor válik (ismét) hangsúlyossá a Szűz és a Halak „keresztényi” archetípusa. A Szűz Leszálló és a Halak Felszálló Holdcsomópont energetikáját utoljára 2006 júniusától 2008 januárjáig tapasztalhattuk – ha van jelentősebb emlékünk abból az időszakból, akkor nagyjából képet kaphatunk arról, miféle energiákkal nyílik alkalmunk mostantól együttműködni, ha nem, arra az esetre tekintsük át a legalapvetőbb analógiákat, hogy megragadhassuk valamiféleképp azt a különösen illékony, diffúz energiaminőséget, amit az elkövetkező tizennyolc hónap tartogat számunkra.       

Ahol a tranzitáló Leszálló Holdcsomópont áthalad, ott általában kétféle tapasztalással találkozunk: 1.) vagy alkalmunk nyílik a múlt munkáiból termett gyümölcseink learatására, 2.) vagy pedig megoldatlan, a múltban rendezetlenül hagyott dolgaink kerülnek újra az utunkba – természetesen a ház-, a jegyhelyzet és az aktuálisan aktiválódó planetáris energiák kontextusában.

Akárhogy is legyen az esetünkben, az biztos, hogy valami visszaköszön, visszatér a múltból, hogy újra foglalkozzunk, dolgozzunk vele.

(Érdemes utánanézni, hogy a holdcsomópontok jegyváltása mely életházainkat érinti!) A Leszálló Holdcsomópont tranzitjai ezzel szemben mindig az éppen aktuális kollektív evolúciós irányt rajzolják ki, a fejlődés lehetőségét – különösen igaz ez akkor, ha a holdcsomópontokat kvadrálja vagy konjugálja más planéta is.     

A Szűz archetípusa elsődlegesen a tökéletesség és a kontroll körül gyűrűző problémákról, valamint az (ön)elfogadás megcselekvéséről szól. Mire van ráhatásom az életben és mire nem? Mi az, amit csak elfogadni tudok, megmásítani pedig már nem?

Az elkövetkező hónapokban várhatóan számos lezáratlan ügy kerül felszínre, amelyek gondos csiszolás révén most végre elnyerhetik végső formájukat. Jelentősebb krízisre csak akkor kell számítanunk, ha a múltban semmibe vettünk valamilyen fontosabb részletet, nem szenteltünk kellő figyelmet a szükséges változtatásokra; a krízis nagysága, mértéke pedig azzal lesz egyenértékű, amennyire eltagadjuk ezen tények jelenvalóságát. Így vagy úgy tehát, de módosításokat kell majd eszközölnünk (a Szűz változó minőségű jegy). Finomítás, cizellálás, optimalizálás, pallérozás, tökéletesítés – ezek (is) lesznek a kulcsszavaink a közeljövőben.

Fontos, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt, és semmiképpen se „fagyjunk le”, váljunk cselekvésképtelenné a bénító érzékeléstől, a tökéletlenség illúziójától.

Minden, ami a világban a Forrás által megnyilatkozik, változik, fejlődik, tökéletesedik. Maga a Forrás is. Legyünk önmagunk kegyesebb, elnézőbb kritikusai!

A feladataink elvégzésének halogatása, az önértékelési válságban, kisebbségi komplexusban való alámerülés most különösen visszavetheti a fejlődésünket. A legkifizetődőbb attitűd innentől az lesz, ha tesszük a dolgunkat, elvégezzük a kellő korrekciókat, viszont kevéssé szorongunk a tetteink eredményén – csak folytatjuk a tökéletesítést. Az előrejutás érdekében tett erőkifejtések csakis hasznunkra válhatnak. Az pedig, ha tudatosítjuk, hogy eredményeink és tudásunk eleve csakis töredékes lehet, segíthet túllendülni az önmarcangoló, szadista színezetű holtpontokon.

A tökéletességet, az abszolút ideá(l)t, magát az igazságot, a szeretetet és Istent a Halak archetípusa testesíti meg. A vizes, mindent lebontó és feloldó Halak, a zodiákus utolsó, minden más archetípust is magába sűrítő jegye emlékeztet minket arra, hogy a tökéletességet soha nem érhetjük el emberi formában – csakis legbelül, a lélek szintjén.

Mivel a Halaknak a racionalitást nélkülöző transzcendens igazságoknak, a megfoghatatlannak mint olyannak való önátadás a legfőbb témája, ezért senkit sem érhet meglepetésként, hogy a földi síkon különösen nehéz hatékonyan együttműködni az energiájával.

A Halak stációban – jobb esetben – feladjuk nemcsak a kontroll iránti kényszerünket, de egyáltalán az igényünket is, ez pedig különösen ijesztő megéléssé válhat. A Halak stációban továbbá elfogadjuk a dolgokat úgy, ahogyan azok vannak – rájövünk, hogy létezik egy realitáson túli „realitás”, önmagunkat mint egyéneket – vagy sokkal inkább mint lelkeket – pedig nem a (vágyott, de kudarcra ítéltetett) tökéletességünk határoz meg. Az elfogadás felé vezető úton mintegy engedélyt adunk a Forrásnak, hogy az úgy nyilatkozzon meg rajtunk keresztül, ahogyan szeretne. A Szűz indíttatásaival ellentétben itt tehát nem aktorokként járunk el, hanem passzív megfigyelőkként.

A Halak energiáival egyszerűen képtelenekké válunk az önkényes interpretációra (Szűz-Merkúr-értelmezés; Halak-Neptunusz-érzékelés), tudatosan-verbálisan ellehetetlenül a dolgok konkrét megragadása. Rájövünk, hogy nem tudunk mindent, és van valami minket is körül- és felölelő, nálunk sokkal nagyobb erő, entitás.

Az ehhez az egységélményhez vezető úton viszont rengeteget segít, ha működtetjük a Szűz archetípus szolgálatkész oldalát, és beteljesítjük azt a szerepet, „funkciót”, amiért itt vagyunk, ami a dolgunk. A Halak stáció aktiválódásakor, illetve neptunuszi tranzitok idején is természetes, ha úgy érezzük, hogy feje tetejére fordult az életünk, és egyszerűen nem látjuk, merre van az előre. Ilyenkor nem árt tudatosítani, hogy az életünknek mindig sokkal nagyobb célja, mélyebb értelme van, mint azt mi eredetileg gondoljuk – ebben egészen biztosak lehetünk.

A Halak (és a Neptunusz) erre a „nagyobb”-ra, a mögöttes jelentésre, A Nagy Tervre való megnyílásra ad lehetőséget, alkalmat. Bíznunk kell a Forrásban, az áramlásban. El kell engednünk a biztosat, a megingathatatlan koncepciókat, és nem szabad megijednünk, ha a jól megszokott, stabil kapaszkodók nélkül érezzük egyszer csak magunkat.

Ha reménytelennek, kiüresedettnek, cél nélkülinek tűnik az élet – különösen Halak Szaturnusz idején –, az is teljesen természetes ebben a folyamatban, hiszen ezek a tapasztalások vezetnek el bennünket az átkeretezéshez, reinterpretációhoz. Az életünket „nagy történetek”, úgynevezett metanarratívák (Szűz/Merkúr) strukturálják. Ezek olyan átfogó, univerzális történetek vagy elbeszélések, amelyek egy adott kultúra, társadalom vagy korszak értékeit, normáit és világképét meghatározzák. Ezek igazolják és foglalják keretbe az adott társadalom hiedelmeit és rendszereit, a Halak jegyű Felszálló Holdcsomópont pedig ezeknek a „nagy történetek”-nek a felülvizsgálatára, megkérdőjelezésére ösztönöz bennünket. Ha tehát időnként úgy érezzük, hogy minden teljesen másképp van, mint azt egyébként gondoltuk, akkor, bármilyen furcsának is tűnjön, de jó úton járunk – így nyílik lehetőség a vezettetés és az abba vetett bizalom megtapasztalására.        

A Szűz jegyű, 12. házas Leszálló Holdcsomópont ura, a Bak jegyű, 3. házas Merkúr azt mutatja, hogy a Halak jellegű, neptunuszi élettémákhoz eddig túlzott racionalitással viszonyultunk, pedig az evolúciós irány most éppen az ellenkező irányba mutat: a Halak jegyű, 6. házas Felszálló Holdcsomópont balzsamosan konjugál magával a Halak uralkodó planétájával, a Neptunusszal, tehát a Halak-szerű, neptuni minőségek megélése, átélése különösen fontossá válik.

Az új(abb) rendszereinket át kell hatnia bizonyos transzcendens szervezőerőnek – egyfajta magasabb jó jegyében szükséges azokat implementálnunk az életünkbe.            

A retrográd Bika Uránusz továbbra is a biztonságot nyújtó kapcsolódási mintázatainkat ássa alá. Változatlanul azzal a kérdéssel fordul hozzánk, hogy „Milyen téves beidegződéseid korlátoznak még a testi-lelki kiteljesedésedben?”. A retrográd mozgású Ikrek Jupiter ennek a kérdésnek a megválaszolását követő krízis utáni megnyílás, világra való nyitottság jobbára elkerülhetetlen intenzitását szándékozza csillapítani: át kell gondolnunk, merrefelé szeretnénk orientálódni az életben (9. életház, Nyilas archetípus), csak így tudjuk megvalósítani, hogy a külvilágban is otthont találjunk – hogy szinkronizáljuk a külsőnket a belsőnkkel, és vice versa.

A retrográd Mars a múltkori újhold óta az Oroszlán helyett már a Rákban grasszál, így a belső otthon témaköre még hangsúlyosabbá válik a téridőben. A telihold maga is a IV. és a X. életházak tengelyén teljesedik ki, az előző elemzésben említett „visszatérés a méhbe” tehát továbbra is érvényben van, kollektív szinten zajlik.

Az uralmi Hold ráadásul balzsamos együttállásban látható a retrográd Marssal, így a belső otthontalálás már-már kényszerűvé válik. A IV. házas Bak Nap szintén balzsamos együttállással kapcsolódik a Vízöntő Plútóhoz, ez pedig egyrészről azért annyira fontos, mert maga a telihold beaktiválja az egyébként éppen távolodó, de hatalmas energiákat mozgósító Mars-Plútó oppozíciót, másrészről pedig megint csak kulminatív energetizáltságban mutatja magát a telihold másik főszereplője, a Nap is, vagyis várhatóan hihetetlenül nagyfokú nyomást, sürgetettséget élhetünk át a (szimbolikus vagy tényleges) hazatalálást illetően január 13-a környékén.

Lehet, hogy kifejezetten kellemetlen élmények, tapasztalások jutnak számunkra osztályrészül ebben a folyamatban – elvégre „hontalanságban”, (e)migrációban lenni sohasem egyszerű –, de most még inkább fel tudjuk majd fejteni, hol áruljuk el magunkat a már korábban említett nyilvános vállveregetésekért, még inkább önmagunkra tudunk majd találni. 

Érdekes, hogy míg a holdcsomópontok jegyváltásával ugyan látszólag kikerültek a fókuszból a (pár)kapcsolati kérdések, addig a Mérleg jegyű Aszcendens uralkodó planétája, az 5-ös házas Vénusz balzsamos együttállással kapcsolódik a Halak Szaturnuszhoz: a (pár)kapcsolati „reality check” tehát továbbra is aktuális.

Kiváló alkalom nyílik most tisztázni magunkban, mit is várunk a szerelemtől, hogyan kívánjuk kreatívan megvalósítani önmagunkat egy romantikus viszonyban – és általánosságban is.

A 9. életház csúcsán lévő, retrográd Jupitertől érkező, terjesztő fázisú kvadrát is ezt nyomatékosítja: megfontolandó, hogy érzelmileg, erotikusan, szexuálisan mi(k)re, ki(k)re nyílunk meg – milyen társadalmi értékek mentén realizáljuk önmagunkat, ezek az értékek pedig mennyire a sajátjaink. Akár kapcsolati lezárások is időszerűvé válhatnak, folytatódhatnak. Pontot tehetünk minden olyan reláció végére, amely nem az általunk vágyott öröm (5. életház) és emelkedett(ebb) érzékiség (Halak) kibontakozását szolgálja.