2025. 04. 13. – Mérleg telihold

Teliholdas blogbejegyzésünk két verzióval érkezik: egy mélyebb, szakmai elemzés mellett egy közérthető összefoglalót is készítettünk. Válaszd a hozzád leginkább passzoló megközelítést, és merülj el a telihold üzenetében!

Szóval, ha sietnél, akkor...

Az április 13-i telihold a Mérleg jegyében teljesedik ki, és a Kos újholdkor elindult folyamatok kifejletét, érzelmi-magatartásbeli krízispontját hozza el. A Nap és Hold szembenállása a 3. és 9. élatházak tengelyén következik be, így a (belső és külső) kommunikáció, a szemléletváltás, valamint az igazságaink vállalása és kifejezése áll a fókuszban.

Az I. házas Vízöntő Plútó személyes sérülé(keny)s(ég)einkre, mélyen gyökerező traumáinkra irányítja a figyelmet. Most világosan megmutatkozik, mennyire megszoktuk ezeket az ismerős mintázatokat – sőt, hogy biztonságérzetet társítunk hozzájuk –, ugyanakkor egyre élesebben látszik az is, hogy mindez már nem visz előre bennünket.

Az igazi elmozdulást most a másikhoz való odafordulás, a nyitottság és az érzelmi őszinteség hozhatja meg. Ahogy Mars a Rák legvégén a Plútó polaritáspontját aktiválja (Oroszlán 3°42’), úgy kapunk ösztönzést arra, hogy ne csak a saját igazságainkat hangoztassuk, hanem értsük meg a másik nézőpontjait is. Ez nem csupán az általános kommunikációs minőség emelkedésének, hanem egy új(abb) kapcsolati működésmódnak az előszobája is.

Az április 13-i Mérleg telihold képlete tökéletes illusztrációja annak az ismert pszichológiai igazságnak, miszerint kapcsolatokban sérülünk és kapcsolatokban gyógyulunk. A szembenállás arra hív, hogy elhagyjuk az „én kontra te” dinamika polarizáltságát, és egy új, kiegyensúlyozottabb középútra találjunk. Ehhez azonban fel kell ismernünk és el kell engednünk a régi beidegződéseket, sérelmeket, amelyek eddig gátolták a valódi intimitást.

Az áprilisi Kos újhold kardinális (kezdő)energiái most formát és értelmet nyernek. A belső irányváltás most külső viszonyainkban is tükröződhet. A következő újhold idejére pedig – ha merjük elengedni a régit – növekedni kezdhet bennünk egy új (pár)kapcsolati minőség csírája is.

Ha pedig elmélyülnél, akkor...

A március 29-i Kos újhold kapcsán úgy fogalmaztam, hogy az általa elindított energia, energetikai folyamat ahhoz hasonlatos, mint ahogy egy csecsemő áttöri magát a szülőcsatornán. Egyre nagyobb belső és külső (!) nyomást, kényszert érzünk azzal kapcsolatban, hogy ismét világra hozzuk önmagunkat – egy új, frissebb verziónkat. A kardinális Kos az „ösztönös én” archetípusa. Annak az énünknek a jelölője, amelyiknek egy hirtelen impulzustól, ingertől vezérelve szétárad a szervezetében az adrenalin. Ebben a kollektív szinteken is érvényes, ugyanakkor végtelenül személyes világrahozatalban nagy segítségünkre lehet most, ha megfigyeljük, mi tölt el inspirációval, – a szó legpozitívabb értelmében – indulattal bennünket. Hogy mitől lelkesülünk be. Az Aszcendens, az I. életház csúcsának nulladik foka a Kos zodiákus jegyével veszi kezdetét az őshoroszkópban, a Kosban tehát ott a világba való belépés, a belelkesülés szimbóluma.

A múltkori újhold által elindított energiák az önfelfedezés egy újabb fejezetét nyitották meg előttünk. Annak az időszaknak a kezdetét, hogy a saját lelki-szellemi igazságainkat képviseljük, valamint hogy a saját természetünk szerint lépjünk fel a külvilágban.

Egy újholdas energia vad, zabolátlan. Erre nem árt minden esetben visszaemlékeznünk, mielőtt egy-egy előrejelzésre abszolútumként tekintenénk. Az asztrológia egyik szépsége, hogy ciklusokban, folyamatokban tekint az élet sodrára: ha a prognózisokban egy-egy „statikus állóképpel” is dolgozik az asztrológus, az – még kimondatlanul is – mindig egy nagyobb, tágabb kontextusba ágyazódik be. Az újholdkor útjára indult szilaj energiákat ezért minden esetben a telihold kumulatív üzeneteinek a vonatkozásában szükséges olvasni, hiszen igazán akkor tudnak formát, keretet kapni. A Nap bevilágítja a Holdat, az égi színpadra lépett Hold pedig mintegy reflektorfényt kap – és vetít vissza ránk.

Erről a szembenállásról szól mindegyik oppozíció: két (vég)pont közötti oszcillálásról, majd – szerencsésebb esetekben – az egyensúly, a párbeszéd megtalálásáról. Ennek tudatosítására nem is lehetne alkalmasabb asztrológiai eseményt találni, mint a mostani Mérleg (23°19’) jegyű teliholdat, hiszen az oppozíciónak mint fényszögnek a lényege nem más, mint az individuális Kos („én”) és a társas Mérleg („mi”) archetípusainak a kibékítése, áthidalása. Az újholdban „megfogalmazódó” evolúciós cél a társas interakciók által képes tovább és tovább fejlődni. Az új fázisos Hold-Nap együttállás csakis a teljes fázisú Hold-Nap szembenállás során képes önmagát mint individuumot megtapasztalni.

Önvalónk reális felismeréséhez társas tükröződésekre van tehát szükségünk.

Ezen folyamat során egymásnak ellentmondó vágyakkal találkozhatunk. Egyszer teljes szabadságot és függetlenséget, máskor pedig a relációkon keresztüli teljes feloldódást kívánhatjuk. Ez a „hullámmozgás” természetesen olyan (élet)ciklusokat eredményez, amelyekben egymást váltják a elszigetelődés és a kapcsolódás extrém fázisai. Az izoláció során perspektíva nélkül maradunk, ahonnan egyébként rálátásunk nyílhatna önmagunkra; a társas megmerítkezés során pedig el-elveszítjük önmagunkat, önazonosságunkat. A feladat abban rejlik, hogy valamiféleképpen kibékítsük ezt a folytonosan vetélkedő duót.

A cél az (ön)tudat fokozatos kibontakoztatása olyan módon, hogy egyéni törekvéseink szervesen illeszkedjenek a társadalmi valóság szövetébe.

Egy műalkotás is akkor kezd el önálló életet élni, amikor a szemlélőjében reflexiót, kérdéseket, provokációt ébreszt. Amikor „kapcsolatba lép”. A balansz megtapasztalása útján vagyunk képesek igazán odafigyelni az ösztöneinkre és azok hívásaira.

A Mérleg telihold a 3. és 9. életházak tengelyén teljesedik ki, tehát ugyanazokat az életterületeket aktiválja ez a holdfázis is, mint a múltkori újhold. Különösen fontossá válik tehát a magasabb szellemiség, a perspektívaváltás és -tágítás, valamint az igazságaink szabadsága, a szabadságunk igazsága. A Chiron (Kos 23°00’) szorosan „öleli” a Napot (Kos 23°19’), ami így áll szemben a kördiagram túlfelén áthaladó Holddal.

A külvilág ingereire, kérdéseire impulzív, defenzív válaszokat adó sértett gyermekrészeink tudnak most felszínre kerülni és gyógyulni, ha a nagyvilágban értő fülekre találunk – és mi is hallgatunk.

A 3. életházas Napot a VII. életházas Rák Mars uralja, így az én hatványozottan ki van most „szolgáltatva” a Másiknak, a (társ)kapcsolat(ok)nak.

Nehéz lehet elhinnünk, hogy nem bántani akarnak bennünket, de ha valóban felelősséget szeretnénk vállalni magunkért és az életünk, a sorsunk, a kapcsolataink alakulásáért, akkor muszáj lesz foglalkoznunk az önazonosságunkat érintő neuralgikus pontokkal.

A Hold-Nap oppozíció kvadrálja a Bak jegyű Aszcendenst és a Rák jegyű Deszcendenst is, így egy kardinális keresztkvadrát sürgető energiája inspirálja a mások felé esedékes, nehézkes léptek megtételét. „Hogyan fejezzem ki, érvényesítsem a szeretetemet?” Egyáltalán: „Hogyan szeressek jól?”. „Melyik szeretetnyelven gondoskodjak rólad?” Efféle kérdések merülhetnek fel most bennünk.

Ha a „Kapcsolatokban sérülünk és kapcsolatokban gyógyulunk.” pszichológiai aforizmát asztrológiai képlettel kellene illusztrálnunk, akkor az április 13-i Mérleg telihold képlete tökéletes lenne erre a célra.

Az identitás témájának aktualitását, fontosságát nem csupán a Kosban álló Nap és a Nap-Chiron konjunkció, de a Nap egzaltációs, emelt pozíciója is jelzi. Egy Kos jegyű Nap maga a nagybetűs Én. Ez az Én pedig kapcsolódni, kiegészülni (Hold-Nap oppozíció a Kos-Mérleg jegyek tengelyén; Nap a VII. életházas Rák Mars uralma alatt) kíván(na). De hogyan, miként tegye ezt meg?

Az I. életházas Vízöntő Plútó ismét a sértett én szerepében való rögzítettségünkről mesél. Közeledik az újonnani Mars-Plútó szembenállás bepontosulása (2025. 04. 27. 03:05) az Oroszlán-Vízöntő tengely 03°48’-án, ami már most orbiszon belül van, domború fázisú, és ami ráadásul szintén kvadrálja a telihold tengelyét – tehát potenciális eszközként funkcionálhat a lunáció jelenlegi feladványának a megoldásában. A Plútó a lélek legbensőbb vágyaival azonos, a Mars – mint az alvilág urának a hadvezére – pedig ezen vágyak végrehajtója. Megint csak a telihold egyik markáns szignatúrája köszön vissza a két planéta képletben elfoglalt pozíciójában, hiszen a Plútó a Kossal analóg I. életházban, a Mars pedig a Mérleggel analóg VII. életházban található. Szeretnénk ragaszkodni önmagunkhoz (I. életház), a fájdalmainkhoz (Vízöntő mint trauma), az ezek jelentette biztonsághoz (Plútó, ill. a Vízöntő fix minősége), de az igazi szabadság a Plútó polaritáspontján (Oroszlán 3°42’) vár bennünket, amelyet már aktivál a Rák legvégén grasszáló Mars.

Mit jelent mindez? Azt, hogy időt, energiát kell belefektetnünk a mások felé történő odafordulásba, mások meghallgatásába, az érzelmi megnyílásba – így tudjuk levetkőzni magunkról az „én” és a „te” közti, a Hold-Nap oppozíció által is jelzett szélsőséges oszcillálás karakterjegyét.

Erre utal az is, hogy a Vénusz és a Mars, a férfi(asság) és a nő(i[es]ség) tradicionális megtestesítői, a nemi-romantikus relációk jelölői első negyedes fázisban állnak, trigonális kapcsolatban. Most nyilvánvalóvá válik minden múltbéli ok, ami a jelenlegi helyzetig, pillanatig vezetett – ebben fejeződik ki az első negyed fázisának és fényszögeinek a krízise –, és ösztönzést kapunk arra, hogy az újhold idején beaktiválódott kardinális energiákat konstruktívan alkalmazzuk, és egy új személyes valóságot kreáljunk magunknak általa. Jó, ha a teremtés, értékteremtés szándéka most különösen erős bennünk.  

Bár a képletet nézve nehezen jutna ez az eszünkbe, de a telihold sztárja mégis a stacioner Vénusz. A Mérleg jegyű Hold a Halakban egzaltált pozíciójú Vénusz uralma alatt áll, amely ráadásul a saját felségterületén, önmaga bikai oldalán, a 2. életházban áll; a Kos Nap ura, a Rák Mars pedig ezzel szemben a Vénusz mérlegi oldalán, a VII. életházban található. A jelölőláncolatok felfejtése során arra a következtetésre jutunk, hogy a telihold által kulmináló energiáknak az önmagunkkal és másokkal való kapcsolataink rendezése az elsődleges célja. A Vénusz a telihold kiteljesedésekor már látszólag áll az égen, sebessége -0°00’04’’, az egzakt -0°00’00’’-es értéket pedig mindössze kicsivel több mint félórával  a telihold után éri el (03:02). A stacioner planétákat azért kezeljük kitüntetett figyelemmel, mert a geocentrikus nézőpontunkból „megállásnak” tűnő időszakban különösen hangsúlyossá válnak az adott bolygó(k) által jelölt archetípusok. Egy egzaltált pozíciójú, „saját házas”, stacioner Vénusz különösen meghatározóvá teszi a téridőben önnön analógiáit.

A szeretet-szerelem és érték planétája balzsamosan konjugál a Szaturnusszal és a Felszálló Holdcsomóponttal, az önértékelésünkön való munkálkodás, az önmagunkkal való viszonyunk megdolgozása így nem tűr halasztást.

Új alapokra kell helyeznünk az önértékelésünket – erre az I. életházas Vízöntő Plútót uraló IV. életházas Bika Uránusz is utal. Így tudjuk meghaladni, megváltani önmagunkat (a stacioner Vénusz a 2. életházas Kos Neptunusz uralma alatt áll), és így tudunk kapcsolódni, valódi érzelmi viszonyokba lépni is (a Kos Neptunuszt a VII. életházas Rák Mars uralja).

Rengeteg blokkot, akadályt dolgozhatunk most fel, engedhetünk el, amelyek a harmonikus (pár)kapcsolatok kialakításában és fenntartásában korlátoztak eddig bennünket.

Mire a következő újhold idejére (2025. 04. 27. 21:30) a direktbe fordult Vénusz jegyet vált és „lehagyja” a Szaturnuszt és a Felszálló Holdcsomópontot – valamint a Szaturnusz is új fázisú együttállásba kerül a Sárkányfejjel –, megszülethet bennünk egy új (pár)kapcsolati minőség, elindíthatunk egy, az eddigiektől merőben eltérő kapcsolati ciklust. Valóban a múlt végérvényes lezárása, elengedése zajlik épp: a Leszálló Holdcsomópontot uraló Merkúr a Halak legvégén (28°08’) jár, balzsamos együttállásban a közelmúlt nagy „újrakezdőjével”, a Kos Neptunusszal. A 8. életházas Szűz Leszálló Holdcsomópont a(z intim viszonyainkat is megkeserítő, megmérgező) kritika végéről, és a (meg)hallgatás, el- és befogadás képességének (Bika/Vénusz/2. életház) az időszerű kifejlesztéséről közvetít.

A Neptunusz egy különösen félreértett archetípus. Mivel az összes többi (bolygó)archetípust is felöleli, szó szerint a Mindenséget testesíti meg, ezért (személyes) aktiválódásai idején időről időre megtapasztalhatjuk mindazon „negatív” analógiákat (is), amelyeket a bulvárasztrológia oly gyakran nyomatékosít vele kapcsolatban. Ilyen a káosz, a kiábrándulás, a szemfényvesztés, az illúzióvesztés, az egzisztenciális értelemben vett „köd”. Ezek megtapasztalása azonban nem feltétlen „rossz”.

A háromdimenziós valóságban, a konstruált binárisok (pl. jó vs. rossz) szorításában csak korlátozott mértékig vagyunk képesek tapasztalni, tájékozódni. Mivel viszont a tudásunk is véges, és mindössze a rendelkezésünkre álló (szegényes) információk alapján értelmezzük és koordináljuk az életünket, így az „ideális forgatókönyveket” illető elképzeléseink is korlátozottak. Sok esetben idealista elvárások szerint éljük az életünket, a talajvesztést pedig akkor tapasztaljuk meg, ha nyilvánvalóvá válik az igazság – amit mi „természetesen” igazságtalanságként élünk meg.

Pedig tulajdonképp ekkor csapjuk be, tévesztjük meg saját magunkat, és ekkor kerülünk ténylegesen közelebb a valósághoz. Emlékezzünk rá, hogy a Halak jegy poláris párjának, a Szűznek az alkalmazkodás, a tökéletesedés a legfontosabb evolúciós célja. Ennek az önmunkának az elvégzéséhez szükségesek az efféle (neptunuszi) krízisek – ekkor halljuk meg azokat a belső hangokat, amelyek a lelkünktől, magától a Forrástól érkeznek, hogy a személyes fejlődésünket, növekedésünket, expanziónkat, a tudatunk átstrukturálását segítsék. Emberi lényekként nincsen közünk a neptunuszi totalitáshoz, az univerzális és időtlen igazság(ok)hoz. A korlátlan Mindent, Minden Egyet egyszerűen képtelenség felfogni, megragadni az elménkkel. Fontos, hogy a jelenlegi folyamatokban önmagunkkal is legyünk elnézőbbek, engedékenyebbek – szeretetteljesebbek.