2025. 02. 12. – Oroszlán telihold

Teliholdas blogbejegyzésünk két verzióval érkezik: egy mélyebb, szakmai elemzés mellett egy közérthető összefoglalót is készítettünk. Válaszd a hozzád leginkább passzoló megközelítést, és merülj el a telihold üzenetében!

Szóval, ha sietnél, akkor...

A február 12-i Oroszlán telihold lehetőséget ad arra, hogy elengedjük a meghaladott érzelmi dinamikákat, és felismerjük azokat az új minőségeket, amelyekkel érzelmileg azonosulni szeretnénk. Fontos, hogy megengedjük magunknak, hogy átérezzük és megéljük az érzelmi folyamatainkat, hiszen csak azt tudjuk feldolgozni és elengedni, amit valóban átélünk. A cél nem az intellektualizálás, hanem az érzések teljes megélésén keresztül történő fejlődés.

Az Oroszlán archetípusa a kreatív önmegvalósítást, az önálló életcélt és az önbecsülést szimbolizálja, ez a telihold pedig segíthet abban, hogy az egyén elmélyültebb kapcsolatba kerüljön a szeretet és az öröm érzéseivel, és megtalálja azt a belső erőt, amely segíti az autentikus önkifejezésben. Az Oroszlán energiája arra ösztönöz, hogy felismerjük és kifejezzük saját egyediségünket, ugyanakkor a Vízöntő archetípusának jegyében alkotásainkat mások számára is elérhetővé tehetjük, hozzájárulva ezzel a közösségi fejlődéshez.

A telihold azokra a szülöttekre különösen erős hatással lehet, akiknek az „oroszlános” területek hangsúlyosak a horoszkópjukban, és akik korábbi inkarnációikból olyan tapasztalatokat hoztak magukkal, ahol mások hatalmaskodtak felettük. Számukra most elérkezett az idő, hogy megtanulják megerősíteni a lelküket saját akaratuk által, és ne mások elismerésére, visszajelzésére alapozzák az önértékelésüket. Legideálisabb esetben az egyén megtapasztalja, hogyan járhatja a saját útját, saját fénye által világítva, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak róla. Az Oroszlán telihold tehát egy belső tüzet táplál, és segít, hogy rátaláljunk valódi önértékelésünkre és önmegvalósításunkra.

A telihold idején erőteljes feszültség keletkezik a 2. és 8. életházak tengelyén. Az Uránusz kvadrátjai hatással lesznek a biztonság, birtoklás és elengedés élettémáira, amelyek potenciálisan érzelmi, pszichológiai kríziseket és felismeréseket hoznak. A szituációk, amelyekben döntéseket kell hoznunk, erőteljes belső konfliktusokat idézhetnek elő. A kérdés, hogy mi az, amivel azonosulunk és megtartani kívánjuk, és mi az, amit elengedni „kényszerülünk”.

A Halak Szaturnusz és a retrográd Rák Mars fényszöge lehetőséget ad arra, hogy elengedjük a korábbi hiedelmeinket és túlzott ragaszkodásunkat bizonyos eszmékhez, amelyek már nem szolgálnak bennünket. Ez a mentális tisztulási folyamat lehetőséget teremt arra, hogy felismerjük az érzelmi reakcióink mögött rejlő hitrendszereket, és ezáltal jobban megértsük önmagunkat. A Neptunusz és a Felszálló Holdcsomópont Halakban történő együttállása segíthet kapcsolódni a valódi, tiszta, gyógyító erejű érzelmekhez. Az érzelmek nem „jók” vagy „rosszak”; egyszerűen vannak, és fontos, hogy ne érezzünk bűntudatot vagy szégyent, ha intenzív érzelmek törnek ránk. Szabaduljunk meg a társadalmi kondicionálásoktól, amelyek elnyomják az érzelmi kifejezésünket, és engedjük, hogy az emóciók teljes spektruma áramoljon rajtunk keresztül! Az önelfogadás és az érzelmeinkkel való harmonikus kapcsolat kulcsfontosságú ahhoz, hogy valódi önállóságra és önazonosságra találjunk.

Ha pedig elmélyülnél, akkor...

A február 12-i (14:54) Oroszlán (24°06’) telihold során a Vízöntőn áthaladó Nap rávilágít azokra az érzelmi dinamikáinkra, amelyeket ideje elengednünk, illetve azokra az új minőségekre, amelyekkel érzelmi szinten azonosulni kívánunk – hiszen a Hold mindig a belső világunk révén képződő énképünkre, az érzéseink által strukturált egónkra reflektál. Bár hajlamosak vagyunk intellektualizálni – ez pedig időnként egyáltalán nem is árt… –, valódi változásra és fejlődésre csak akkor nyílik lehetőség, ha megengedjük önmagunknak, hogy teljességgel átérezzük, megéljük érzelmi folyamatainkat.

Csak azt tudjuk feldolgozni és meghaladni, amit már őszintén átéreztünk, teljességgel a magunkévá tettünk.

Ahogyan az a későbbi sorokból is egyértelművé válik, a mostani telihold alkalmával elsősorban az érzéseink kerülnek nagyító alá.

Mielőtt azonban elmerülnénk az emóciók mélységeiben, nem árt, ha pár mondatban szót ejtünk arról, miben is foglaltatnak az Oroszlán – azzal együtt pedig a Nap és az 5. életház – archetípusának legfontosabb analógiái. Talán ha a szívcsakrára gondolunk, akkor a lehető legplasztikusabban sűrítjük egy képbe a zodiákus uralkodójának a lényegét. A szívcsakra az a belső hely, ahol garantáltan a szeretet és az öröm nyomaira bukkanunk, különösen akkor, ha valamiféle céltudatosságnak, életcélnak is a birtokában vagyunk. Az Oroszlán egyenlő a kreatív önmagvalósítással – amit örömmel, ragyogva végzünk. Az Oroszlán stációjában nyílik lehetőség arra, hogy önmagunk legautentikusabb verziójává váljunk, ezt az egyéni különlegességet pedig a kreativitás bármely létező formáján keresztül kifejezésre juttassuk – legyen szó fogalmazásról, festésről, barkácsolásról, az élet bármely területén ácsolt színpadról.

A február 12-i telihold arra hív, hogy egyéni és kollektív szinten egyaránt mélyebben és intenzívebben kapcsolódjunk az önszeretet és önbecsülés (élet)témáihoz.

A születési képletében (radix) mindenki rendelkezik egy „privát” Nappal, ez a Nap pedig most különösen érzékennyé válhat jegy- és házhelyzeti pozíciója szerint. Annál is inkább, hiszen a Nap asztrológiai, evolúciós szerepének a fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni – nem is hiába vált a bulvárasztrológia (talán) egyedüli referenciapontjává: az óra-képben található összes többi képletelemnek is értelmet, célt kölcsönöz. Amennyiben az Oroszlán archetípusával sikeresen működünk együtt, úgy örömöt és beteljesülést élünk meg önmagunk szeretésén és kibontakoztatásán keresztül.      

Az Oroszlán energiája segíthet abban, hogy felismerjük, miként valósíthatjuk meg kreatívan önmagunkat, miközben egyre jobban megértjük és a barátunkká szelídítjük saját másságunkat, egyediségünket. Ebben a folyamatban már felsejlik a Vízöntő archetípusa is: nemcsak önmagunkért tesszük mindezt, hanem azért is, hogy az alkotásainkat megosszuk másokkal és hozzájáruljunk a közös(ség)hez – hogy egy magasabb rendű elviség szerint teremtsünk.

Ez a telihold tanításokat hoz az önmegvalósítással kapcsolatban – arról, hogy hogyan találhatunk rá a saját belső erőnkre, és hogyan formálhatjuk azt tudatos teremtéssé.

(Ez a telihold – mint egyébként mindegyik – egyben egyfajta beteljesülés is: visszatekinthetünk most azokra a folyamatokra, amelyeket az utolsó Oroszlán újhold idején (2024. 08. 04. 13:12, 12°33’) indítottunk útjukra. Most tisztábban láthatjuk, hogy mi az, ami már nem szolgál minket, és milyen új utakat érdemes választanunk – összhangban az Oroszlán archetípusával.)

Azok, akiknek az „oroszlános” területek hangsúlyosan vannak jelen a horoszkópjukban – legyen szó Oroszlán jegyű stelliumról, számos Nap-fényszögről vagy 5. életházas dominanciáról –, gyakran olyan előző inkarnációkból hoznak tapasztalatokat, amelyekben kiszolgáltatottak voltak, mások hatalma elnyomta őket, és nem tudták teljes mértékben kibontakoztatni önmagukat, mert külső erők korlátozták őket ebben. A jelenlegi testet öltés számukra bizonyosan arról szól, hogy megtanulják megerősíteni a lelküket az akaratuk ereje által.

Nem mások elismerésére kell alapozniuk az önértékelésüket – meg kell tanulniuk, hogy gondolataik, szavaik és/vagy tetteik érvényessége nem attól függ, hogy valaki(k) kívülről helyeslően bólint(anak)-e rájuk vagy sem. Az igazi fejlődés számukra abban rejlik, ha felismerik, hogy a mások kénye-kedve szerint szerveződő megfelelési kényszeren alapuló cselekvésből csak és kizárólag időleges, mindenekelőtt pedig hamis érték(esség)tudatuk származhat. Nem adhatják át másoknak a hatalmat saját életük felett.

Ez a telihold lehetőséget ad arra, hogy az egyén megtapasztalja a valódi önszeretetet! Azt az érzést, amikor valaki a saját útját járja, a saját fénye által világít – nem önzésből, hanem a kiegyensúlyozott, önazonos jelenlétből fakadóan. „Van egy célom, és azt meg akarom valósítani, függetlenül attól, hogy bárki más mit gondol róla!” – mondhatják majd többen mostanában. Az Oroszlán telihold ezt a belső tüzet táplálja, aminek a fényénél mindannyiunk számára világossá válik, hogy az önmegvalósítás végső soron rajtunk, a saját elhatározásunkon múlik. A valódi önértékelés abból fakad, hogy mi magunk felismerjük saját (belső) értékeinket, és érzelmileg is megerősítjük ezeket magunkban. Amikor ezt megtesszük, akkor válunk igazán önazonossá és önállóvá, és ekkor tudunk valódi önmegvalósítást megélni.

Az Oroszlánban lévő Holdat a Vízöntő Nap uralja, amely a telihold kiteljesedésekor konjugál a Merkúrral (26°29’) és a Ceres-szel (25°32’) is, miközben mind a három égitestet az őket uraló Uránusz (Bika 23°20’) kvadrálja. Az Uránusz kvadrátot vet tehát magára a teliholdra, így a 2–8. életházak tengelyére, erőteljes feszültséggel villanyozva fel ezzel a téridőben a biztonság, birtoklás, konfrontáció és elengedés korántsem könnyed témáit. A  12. életházban hátráló Halak Mars (17°51’) utolsó negyedes kvintilt képez a Leszálló Holdcsomóponttal (Szűz 27°39’), ami kreatív lépések megtételét sejteti a múltból hozott mintáink oldására, egocentrikus személyiségstruktúráink lazítására, oldására. (A kvintilfényszögek mind Oroszlán-jellegűek – a kreatív önmegvalósítás szimbólumai!) A Leszálló Holdcsomópont domború fázisú kvinkunxban látható az uralkodójával, a Vízöntő Merkúrral, ami azt jelzi, hogy a régi, túlhaladott gondolkodási sémáinkat (ismét) felül kell vizsgálnunk annak érdekében, hogy a valódi, mély, belső igazságainkhoz közelebb kerülhessünk. Eljött tehát az idő a gondolataink finomhangolásának! Az, hogy az Oroszlán jegyű Hold a Bikával és a Vénusszal analóg 2. életházon halad át, nemcsak az önmegvalósítás és a személyes erőforrások megfelelő kiaknázásának kérdését helyezi a fókuszba, de azt is, hogy milyen viszonyban vagyunk önmagunkkal, milyen kapcsolatot ápolunk saját személy(iség)ünkkel. 2. életházas pozicionáltsága okán ez az Oroszlán Hold azt hangsúlyozza, hogy a sikeres önmegvalósítás előfeltétele az önmagunkkal kialakított harmonikus kapcsolat. Ahogyan a személyes egyediség megélése is: a Hold nemcsak a 8. életházas Vízöntő Napot, de a Merkúrt és a Cerest is opponálja.

Amennyiben felszabadítjuk magunkat azok alól a korlátokká vált gondolat- és hiedelemrendszerek alól, amelyekkel egészen idáig „tápláltuk” – vagy sokkal inkább: etettük, mérgeztük – magunkat, jobban megérthetjük saját egyediségünket, így pedig önmagunkra is újabb perspektívából tekinthetünk. Meg kell tanulnunk másképp gondolkodnunk, gondoskodnunk önmagunkról.  

Ez a telihold olyan belső konfliktusokat hozhat felszínre, amelyek során egy érzelmi vagy pszichológiai felismerés váratlanul megrázza a rendszerünket, és választás elé állít: „Ez vagyok én?”, „Tudok-e ezzel azonosulni, vagy éppen ellenkezőleg, el kell engednem ezt a mintát?”. Az önfelszabadítás kulcsa az, hogy elengedjük mindazt, amivel már nem tudunk azonosulni (Hold-Nap oppozíció a 2-8. életházak tengelyén, az Oroszlán és a Vízöntő jegyekben). Ezt nyomatékosítja a Szűz Leszálló Holdcsomópont is a IV. életházból: szükségünk van a mélyebb önvizsgálatra, az érzelmi szintlépésre, különösen ott, ahol bizonytalanságot élünk meg.

Az egyediségünk kibontakoztatása érdekében foglalkoznunk kell az (érzelmi, egocentrikus) alapjainkkal – ha pedig szükséges, renoválnunk kell a belső otthonunkat.

A képletben látható T-kvadrát arra ösztönöz, hogy átalakítsuk a kapcsolatunkat önmagunkkal, és felismerjük, hogyan viszonyulunk a saját identitásunkhoz. Az Uránusz a Bikában a Vénusz uralma alatt áll, amely Vénusz viszont már a X-es életházas Kosban található: felelősséget kell vállalnunk azért, ami valóban a miénk, és az újrakezdés kényelmetlenségét vállalva el kell engedjük azt, ami már nem. A Kos archetípusának érintettsége okán természetesen a folyamat része az is, hogy kezdeményező módon újradefiniáljuk, miként viszonyulunk önmagunkhoz. A 12. életházas, Rák jegyű, retrográd Mars és a Neptunusszal együtt álló Felszálló Holdcsomópont mély érzelmi folyamatokat indíthatnak el, amelyek révén szembesülhetünk múltbeli kötődéseinkkel, így pedig lehetőségünk nyílik ezek oldására is. Fontos, hogy a retrográd Marsot a 2. életházas Hold uralja, ami megint csak rámutat arra, hogy az érzelmek – különösen az érzelmi biztonság – kérdése valóban kulcsszerepet játszik a mostani átalakulásban.

Most egy pillanatra megállhatunk, és tudatosan megválaszthatjuk a reakcióinkat. Nem kell többé ösztönösen, a múltbeli minták szerint cselekednünk – ehelyett tanulási lehetőségként tekinthetünk az előttünk álló helyzetekre. Megfigyelhetjük az érzéseinket, szüneteltethetjük a válaszadást, és felelősségteljesen dönthetünk arról, hogyan reagálunk. Ez a hozzáállás nemcsak a fejlődésünket segíti, hanem a kapcsolataink dinamikájára is pozitív hatással lehet, hiszen a jelenlegi időszakban sokan különösen érzékenyen reagálhatnak az érzelmi feszültségekre.

A 8-as házas Vízöntő Merkúrhoz hasonlóan a 9-es házas Halak Szaturnusz is arra hívja fel a figyelmet, hogy bizonyos nézeteket, vélekedéseket ideje elengednünk. Érdemes átgondolni, hogyan strukturáltuk eddig a gondolkodásunkat, és hogyan viszonyulunk önmagunkhoz a hitrendszereinken keresztül. A Szaturnusz és a retrográd Rák Mars közötti első negyedes trigon egyfajta purifikációs folyamatot indíthat el: felszínre hozhatja azokat az érzelmi reakciókat, amelyek mélyen gyökerező hiedelmekhez vagy idealisztikus elvárásokhoz kötődnek. Ez lehetőséget teremt arra, hogy felismerjük, hol ragaszkodunk túlságosan bizonyos eszmékhez – akár illúziókról van szó, akár olyan hitrendszerekről, amelyeknek az ideje lejárt.

Ha képesek vagyunk engedni, hogy az érzelmeink teljes intenzitásukkal átjárjanak bennünket, akkor jobban megérthetjük, hogy pontosan milyen gondolkodásbeli struktúrák kapcsolódnak ezekhez a reakciókhoz.

Amikor harmonikusan dolgozunk együtt a Vénusz magasabb oktávjának, a Neptunusznak a rezgéseivel, akkor túllépünk azon, ahogyan korábban viszonyultunk az énünkhöz: együttérzést, szeretetet, feltétel nélküli elfogadást, hitet és reményt kezdünk el táplálni önmagunk iránt. Ezáltal egyre inkább önállóvá válunk, hiszen mélyebb kapcsolatot alakítunk ki a Forrással, megértve, hogy az azzal való relációnk a legmélyebb kapcsolódás, amelyet valaha is megélhetünk. A Halakban járó és a Neptunusszal együtt álló Felszálló Holdcsomópont révén lehetőséget kapunk arra is, hogy gyógyítsuk önmagunkat azáltal, hogy kapcsolódunk a valódi és tiszta érzelmeinkhez. Ez azért fontos, mert egyrészről a kollektív tudattalant (Neptunusz, Halak, 12. ház) mélyen áthatja az áldozatiság éthosza, másrészt a gondolkodásunk (Merkúr) egy olyan bináris rendszerbe van beágyazva, amely maga is fenntartja az elnyomás intézményeit.

Van egy általános vélekedés, amely az érzelmeket „jónak” vagy „rossznak” címkézi, pedig a tiszta érzelem önmagában egyik sem – az érzelmek egyszerűen csak vannak.

Ez a telihold tehát olyan érzelmi reakciókat „idézhet elő”, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy valóban kapcsolódjunk a tiszta érzelmeinkhez – még ha intenzívek is. Fontos, hogy ne érezzünk bűntudatot, szégyent vagy önvádat azért, ami felmerül bennünk (Szűz Leszálló Holdcsomópont). Engedjük, hogy az érzelmek átáramoljanak rajtunk, majd nézzük meg, milyen gondolatok vagy hiedelmek kapcsolódnak hozzájuk: „Miért nem akarom ezt érezni?”, „Miért próbálok menekülni ettől az érzéstől?”.

Megtanították nekünk, hogy ha bizonyos érzelmeket átélünk, az azt jelenti, hogy „nem vagyunk jók” – és épp ez az a kondicionáltság, amelyet most lebontanunk szükséges. Ha másképp szeretnénk viszonyulni önmagunkhoz, engednünk kell, hogy azok az érzelmek, amelyek természetesen felszínre kerülnek, szabadon kifejeződhessenek.

Az Oroszlán telihold szembesít bennünket a bűntudattal és/vagy a szégyenérzettel, amely az ezekkel az érzésekkel való találkozásainkat követi, a Vízöntő Merkúr viszont arra hív, hogy szabaduljunk meg ezektől a gondolati és hitrendszeri struktúráktól. Ott, ahol túlságosan azonosultunk ezekkel a mintákkal, most lehetőségünk nyílik felszabadulni. A Vízöntő archetípus esszenciális lényege éppen az ismerttől, az ismertből való (ki)szabadulásban rejlik.

Meg kell értenünk, hogy az érzelmek természetesek – és ha valóban önállók, önazonosak kívánunk lenni, akkor új módon kell viszonyulnunk önmagunkhoz: engednünk kell, hogy az érzelmek teljes spektruma átfolyhasson rajtunk.

Ha megtagadjuk a saját érzelmeinket, mert bűntudatot, szégyent érzünk miattuk, akkor megtagadjuk magunktól a Forrással való bensőséges kapcsolatot (is). Ha elfojtjuk vagy elnyomjuk azt, ami természetesen jelen van bennünk, azzal elvágjuk magunkat attól a mélyebb tudástól, amely összekapcsol(na) a transzcendenssel.