2024. 12. 15. – Ikrek telihold

Teliholdas blogbejegyzésünk két verzióval érkezik: egy mélyebb, szakmai elemzés mellett egy közérthető összefoglalót is készítettünk. Válaszd a hozzád leginkább passzoló megközelítést, és merülj el a telihold üzenetében!

Szóval, ha sietnél, akkor...

Mindenféle túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a december 15-i telihold a bibliai „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan szeretnétek, hogy bánjanak veletek!” igerészének kozmikus megnyilatkozása. Egy olyan tudatosság és eszmélés kibontakozását jelzi, amely teljesen új irányokat és lehetőségeket nyit meg az értékek és (társas) kapcsolódások terén – de az önmagunkhoz való viszonyunk átgondolása, átértékelése is központi szerepet kap az elkövetkező hetekben. Egy biztos: az innováció elkerülhetetlen.

Ahhoz, hogy valódi örömmel tudjunk kapcsolódni másokhoz, és erőt adó, kiteljesítő kapcsolatokat alakítsunk ki, először is tisztán kell látnunk személyes értékeinket – a kreatív önmegvalósításhoz elengedhetetlen tehát a tárgyilagosság gyakorlása. Meg kell szabadulnunk mindattól, ami az identitásunk biztonságát – vagy annak illúzióját – nyújtotta eddig számunkra, de igazából a fejlődésünket korlátozza már csak. A telihold képletében megjelenő szignatúrák az önállóság és a közösségi kapcsolódás, az önmegvalósítás és a másokhoz való odafordulás, valamint önmagunk mint szubjektumok objektív vizsgálatának a dilemmáit nyomatékosítják.

Az elkövetkező hetekben sokan juthatnak arra a felismerésre, hogy változtatniuk kell mentális gyakorlataikon, mert eddigi gondolkodásmódjuk és interpretációik egész egyszerűen nem vezetnek sehova, már nem fenntarthatók tovább. Lehet, hogy korrigálniuk kell az önmagukról, másokról és a világról kialakított nézeteiken. Az Ikrek-Nyilas tengelyen kiteljesedő telihold uralkodó bolygóinak, a Merkúrnak és a Jupiterek a kölcsönös recepciója (Merkúr a Nyilasban, Jupiter az Ikrekben) is a különböző mentális archetípusok összehangolásának időszerűségére figyelmeztet. Különösen fontossá válik most, hogy milyen információkat fogadunk be, hogyan értelmezzük a környezetünkből érkező jeleket, és miként alkalmazkodunk a körülményekhez.

Ha társteremtőként működünk közre az égi energiákkal, képesek leszünk egyensúlyba hozni a bal és jobb agyféltekés funkcióinkat, nem mellesleg rádöbbenünk, hogy nem szükséges minden gondolatisággal és eszmeiséggel azonosulnunk, amellyel a környezetünkben találkozunk – attól, hogy valami mások számára üdvözítő, még nem jelenti azt, hogy számunkra is működőképes, és ez fordítva is így van.

A cél most az, hogy tudatosítsuk: ragaszkodhatunk a saját nézeteinkhez, de csakis annak ismeretében és függvényében, hogy azok csupán a mi személyes igazságaink. Most támogatott az olyan attitűdök kialakítása és működtetése, amelyekkel nemcsak a saját értékeinket ismerjük el, de a másokét is tiszteletben tartjuk. Lazítsunk mentális beidegződéseinken, rugalmatlan gondolkodásunkon: a jó-rossz sarkos polaritásában csak nagyon ritkán helyezhetők el hús-vér embertársaink – itt hát az idő rácsodálkozni a teremtett világ tökéletlenségére és szereplőinek folytonos változására, alakulására, az evolúciós fejlődés törvényszerűségére. Fontos, hogy a társadalmat, közösségeket alkotó egyéneket ne azonosítsuk azok diszkriminatív konszenzusaival, bíráló gyakorlataival. Feszültségeinket a jelenlegi időszakban egyértelműen úgy tudjuk (fel)oldani, mérsékelni, ha kibékülünk a humán sokféleség realitásával és gyakoroljuk az elfogadás filantróp művészetét.

Ha pedig elmélyülnél, akkor...

Érdekes, hogy a Plútó jegyváltását követő első jelentős(ebb) holdállás képletében a Vízöntő Plútó épp az új kezdeteket jelölő Aszcendens fölött látható pár fokkal (Vízöntő 0°34’) – új fázisos együttállásban magával a kelőponttal (Vízöntő 4°05’). Még érdekesebbé teszi a kép(let)et, hogy egy kulminatív-kumulatív, tehát alapvetően neptunuszi energiákat mozgósító balzsamos konjunkcióval kapcsolódik a Mérleg jegyű Leszálló Holdcsomópontot uraló Vénusz (9°18’) ehhez az alapvetően kardinális, tehát kezdeményező jellegű „felkeléshez”. Hogy könnyebben megértsük, mi mindenről is van itt szó, bontsuk szét elemeire ezt a kozmikus képet!

Az Aszcendens-Plútó új fázisú együttállása egy, az eddigiektől merőben eltérő tudatosság, eszmélés megképződését támogatja a téridőben, amely viszont már újfajta értékek, kapcsolódási és (társ)kapcsolati lehetőségek elgondolását ösztönzi – a Vízöntő fix minőségű, levegős elemű jegy, tehát elsősorban a gondolatok, elméletek és ideológiák strukturálását és rögzítését teszi lehetővé. A Vénusz ugyan balzsamos együttállásban látható az Aszcendenssel, a Plútóval viszont még ő is éppenhogy új fázisban egyesül, tehát háromszorosan is nyomatékosított az innováció elkerülhetetlensége.

Egyrészről adott maga a jegyhelyzet (Vízöntő), másrészről ott az Aszcendens és a Vénusz balzsamos együttállása, amely a múltbéli érzelmi, kapcsolati minták bevégzésének kedvez, a Vénusz és a Plútó új fázisú együttállása pedig ezeknek a múltbéli, rögzült mintáknak a megreformálására, újrakeretezésére szólít fel minket

– ne feledjük, hogy a Vénusz a (karmikus) múltat jelölő 8. életházas, Mérleg jegyű Sárkányfarok szignifikátora. Ahogyan arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy az őshoroszkópban a Vénusz – a Bikával analóg 2. életház mellett – a kapcsolatokat jelölő VII. életház ura, a telihold képletében pedig az én szeparációjának a területén halad át, tehát az önmagunkkal való kapcsolatunk átgondolása és átértékelése is hangsúlyossá válik az elkövetkező hetekben. Annál is inkább, mivel az I. életházzal és a Kos archetípussal analóg Mars teljes fázisú oppozícióban áll magával a Vénusszal, tehát „helycserés támadás” történik: paradox módon a Vénusz az I. életházat, tehát az „én” területét, a Mars pedig a VII. életházat, a „te” területét foglalja el.

Egy teljes fázisú oppozíció minden esetben integrálást, a fényszögben szereplő bolygóenergiák szintézisét, a „hallgatás” mint olyan közösségi gyakorlatának a megcselekvését kívánja meg tőlünk – azt, hogy észrevegyük mások hangját, véleményét is. A Mars a lassabb haladású planéta – -0°06’54’’ a sebessége, míg a Vénuszé 1°08’08’’ –, így ő az aspektusban szereplő fix pont, és a Vénusz jelöli azokat az archetípusokat, amelyeket meghall(g)a(t)nunk, észrevennünk, integrálnunk szükséges. Mivel a Mars a jövő irányát jelölő Felszálló Holdcsomópont uralkodó planétája, a Vénusz pedig az emocionális komfortot biztosító múlttal analóg Leszálló Holdcsomóponté, egyszerűen kiolvasható ebből a planetáris pozícióból a kozmikus üzenet, miszerint, hogy a jövőben boldogulni tudjunk, ahhoz előbb fel kell tudnunk dolgozni a múltat. Ahhoz, hogy örömből tudjunk kapcsolódni, hogy erőt adó és kiteljesítő kapcsolatokat tudjunk létre hozni (Oroszlán Mars a VII. életházban), ahhoz tisztán kell látnunk személyes értékeinket, tisztába kell jönnünk önmagunkkal (Vízöntő Vénusz az I. életházban). Az önmegvalósításhoz objektivitás szükséges (Oroszlán-Vízöntő polaritás).

Mivel a Mars retrográd fázisában kapcsolódik a Vénuszhoz, a retrográd archetípus pedig mindig az evolúciós tempó szükségszerű felgyorsítását, fokozását jelzi, amihez viszont a már működésképtelen mintázataink egyértelműsítése, tudatosítása szükséges, ideje jöhet az önképviselet és az ön(érdek)érvényesítés területén szerzett kellemetlenebb tapasztalatink újbóli átélésének, így pedig a barátságainkban, társulásainkban, közösségeinkben betöltött szerepünk át- és/vagy újraértékelésének is.

A retrográd Mars azt szeretné, ha minden olyan dologtól és minőségtől megszabadulnánk, amelyekkel ugyan önmagunkat azonosítjuk és a biztonságunkat jelentik, de ránk kövesedtek, így a szabad evolúciós mozgásunkat, a fejlődésünket korlátozzák mára (a Plútó mint a lélek kényelme, a Vénusz mint a karmikus múlt és az Aszcendens mint az ösztönös én mind a szilárd minőségű Vízöntőben). Az összes retrográd energiaminőség közül talán a Marsét a legnehezebb a földi síkon megélni, mivel lassított, átgondolt cselekvésre ösztönöz – ezt pedig nem szívesen gyakoroljuk, ha például a vágyaink beteljesítéséről van éppen szó.

Ha már oppozíciókról van szó, akkor nem feledkezhetünk meg a telihold főszereplőjéről, a Nap-Hold szembenállásról, ami a 11. és az 5. életházakat összekötve a tudásfókuszú Ikrek-Nyilas tengely 23°52’-én teljesedik ki. Észrevehetjük, hogy a telihold házhelyzetének archetipikus minősége (11. ház = Vízöntő, 5. ház = Oroszlán) „visszhangzik” a képlet Aszcendens-Deszcendens tengelyén, ezek a szignatúrák pedig az önmagaság és a közösség(iség), az önmegvalósítás és a mások felé való odafordulás, valamint az önmagunkra mint szubjektumokra való objektív rátekintés dilemmáinak fokozódó aktualitásairól tudósítanak. A 11. házas Nyilas Nap optimizmussal és életkedvvel teli, érdeklődő extraverziója igyekszik most kiegészülni az 5-ös házas Ikrek Hold szétszóródó egójával. A világra való nyitottságot kell most integrálnunk a fragmentált énbe, hogy megteremtsük önazonos, egész(séges) énünket. Milyen információkat fogadunk be, hogyan értelmezzük a körülöttünk lévő világot és az onnan ránk találó jeleket – ezek most nagyon fontos kérdésekké válhatnak. Nagyfokú változékonysággal, alkalmazkodóké(pe)sséggel dolgozunk most, és lehet, hogy éppen a természetünk adaptív oldalának a vonatkozásában kell valaminek megálljt parancsolnunk. Az oppozíciók kivétel nélkül mindig arról tájékoztatnak bennünket, hogy az aspektusban részt vevő planetáris energiák tekintetében fordulóponthoz érkeztünk: a két végpont közötti ingadozásnak valahogy véget kell vetnünk.

Többen arra a következtetésre juthatnak az elkövetkező hetekben, hogy egyet s mást muszáj megváltoztatniuk a gondolkodásukat, mentális gyakorlataikat illetően, mert az, ahogyan interpretálják, „fordítják” a történéséket, tapasztalataikat, egyszerűen nem vezet sehová, valamiért nem fenntartható tovább. Talán önmagunkról (5. ház), másokról (11. ház) – a világ és az élet egészéről (Nyilas) kell megváltoztatnunk a gondolkodásunkat.

Mivel a Jupiter retrográd, így minden bizonnyal már korábban is tapasztalt kérdésekkel, eseményekkel találkozunk – újra felbukkannak, hogy megoldjuk, pontosabban (re)integráljuk őket. A kétfajta mentális-kognitív-perceptuális archetípus integrációjának szükségességét az is nyilvánvalóan jelzi, hogy az Ikrek és a Nyilas uralkodó bolygói, a Merkúr és a Jupiter a szemben lévő jegyekben, egymás uralmi jegyében, vagyis kölcsönös recepcióban vannak (Merkúr a Nyilasban, Jupiter az Ikrekben), tehát kölcsönösen fogadják, „kedvelik” egymást. Igazán időszerű ez a pozíció a karácsony előtti időszakra, amely voltaképpen a bibliai „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan szeretnétek, hogy bánjanak veletek!” igerésznek feleltethető meg. A Merkúr ráadásul stacioner, vagyis látszólag egy helyben áll az égen: pontosan 20:56-kor hagyja abba a retrogradációt, és veszi kezdetét az egész retrográd ciklus posztretrográd (vagy posztárnyék) periódusa. A Merkúr november 26-án 02:42-kor kezdte meg retrográd, vagyis látszólag hátráló mozgását a Nyilas 22°40’-én, árnyék előtti periódusa pedig november 7-én 12:33-kor kezdődött a Nyilas 6°23’-én. (Egy kis érdekesség: a magyar nyelven írt elemzésekben több helyütt is találkozhatunk azzal, hogy „árnyékidőszak”-nak vagy szimplán „árnyék”-nak [retrograde shadow] hívják mind a tényleges retrogradáció előtti, mind pedig az az utáni időszakot, de ez időnként megtévesztő lehet, így ajánlatosabb konkretizálni, pontosan melyik intervallumról is van éppen szó, ennek megfelelően pedig a retrogradációt megelőző periódust „árnyék előtti periódus”-nak [pre-shadow period], az azt követő időszakot pedig „árnyék utáni periódus”-nak [post-shadow period] nevezni). Január 3-ig kell tehát várnunk, míg befejeződik az árnyék utáni periódus, addig is viszont mindazok, akik ismerik a születéskori bolygó- és csillagállásaikat, elgondolkozhatnak azon, tranzitált-e, fényszögelt-e planétát, tengelyt a retrográd Merkúr, míg a Nyilas 6°23’-22°40’ között grasszált. Az ezt megelőző hetekben minden bizonnyal már felütötték a fejüket azok a kommunikációs, technológiai, közlekedési, esetleg döntésekkel, szerződésekkel vagy tervekkel kapcsolatos anomáliák, amelyek a telihold idején most várhatóan felerősödnek – a stacioner pozíció mindig felerősíti a bolygóenergiák potenciális megnyilvánulásait! –, egyértelműbbé válnak, a megértésükre és elrendezésükre pedig alkalom nyílik. A kollektív mentális blokkok, korlátok jelenlétét a Vízöntő Plútó is egyértelműen mutatja, ami ráadásul dagadó fázisú szeszkikvadráttal kapcsolódik a retrográd Jupiterhez, az ismétléskényszer tehát hatványozottan jelentkezik az ismeretszerzésünket, megértésünket illetően, e repetitív folyamat során azonban mindenképpen valami újat tanulunk önmagunkról, újfajta igazságokra ébredünk rá önmagunkkal kapcsolatban (Ikrek Hold az 5. házban, ráadásul új fázisos konjunkcióban a retrográd Jupiterrel). Az a szeszkikvadrát az Ikrekben hátráló Jupiterrel ugyanakkor meghaladandó korlátokat is jelezhet. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy limitált-e az információbefogadásunk, amelytől a hétköznapi valóságunk függ.

Ha minden ideálisan zajlik, és harmóniában mozgunk együtt égi testrészeinkkel, akkor nagyszerűen ki tudjuk balanszírozni a bal és jobb agyféltekés működésünket, a mikro- és makroközelítés (Ikrek-Nyilas) kiegyenlítésében, a megfelelő optika birtokában pedig arra is rájövünk, hogy nem kell minden gondolatisággal, eszmeiséggel azonosulnunk, amivel a közvetlen környezetünkben találkozunk, elfogadhatjuk azokat egyetértés nélkül is, és kialakíthatjuk a saját nézőpontunkat – a cél az, hogy tudatosítsuk, hogy ami működőképes a számunkra, az nem biztos, hogy szintén az mások számára, és vice versa.

Az igazság relatív, bennünk pedig, a legmélyünkön, sokaság rejlik, amiként másokban is (Vízöntő Aszcendens, Ikrek Hold) – ez is része a diverzitásban testet öltő egység természeti törvényének, amelyet időről időre hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni.

Pedig errefelé vezet a telihold szembenállásának képében megjelenő problémák megoldása, hiszen a Nap-Hold oppozíciót a Halak legvégén járó Neptunusz egy változó minőségű, tehát egy fejlődésre, változásra hangolt T-kvadráttá egészíti ki. A viselkedésfejlődést kreatív stresszel ösztönző T-kvadrátokat (általában) két terjesztő vagy teljes fázisú oppozícióban lévő planéta képezi, amely planétákhoz egy-egy első és utolsó negyedes vagy sarló- és terjesztő fázisú kvadráttal kapcsolódik egy harmadik – talán ez a planéta a legfontosabb a konfigurációban, mivel a szembenállásban lévő bolygóenergiák feloldásának a kulcsát rejti. A zodiákus kaméleonja, a Neptunusz 2011-ben lépett a Halakba, megközelítőleg 165 éves ciklusának pedig, míg a teljes zodiákust körbeéri, most tart a legvégén: a telihold idejére felállított képletben a Halak 27°08’-en látható, tehát már az utolsó három fok egyikén halad át. 2025. március 30-án lép majd át először a Kosba, tehát egy 165 éves neptunuszi – de úgy is fogalmazhatunk, hogy spirituális – ciklus éppen a jelenünkben ér véget. A márciusi, Kosba történő betekintését követően ugyan még visszatér egy rövid időre a Halakba – július 4-én kezd el hátrálni a Kos 2°10’-én, majd október 22-én lép be újra a Halak jegyébe, hogy aztán 2026. január 26-án végérvényesen elhagyja azt –, a ciklus befejezése azonban már folyamatban van.

Természetesen minden bolygótranzitra érvényes, hogy az asztrológus nem tudhatja előre, hogy a különösen széles archetipikus spektrumokból mely analógiák valósulnak meg, ezért csak lehetőségeket tud felvázolni – ezért sem jóslás az asztrológia –, a Neptunusz esetében azonban különösen nehéz bármiféle eshetőséget valószínűsíteni, hiszen az összes többi bolygóarchetípust is megtestesíti. Amiként a 12. életház összefoglalja, összesűríti a megelőző tizenegyet, úgy a Neptunusz is, mint valami gyűjtőmedence – nem hiába uralja a vizeket –, koncentrálja a tizenegy másik állatövi jegy archetípusait.

A legkézenfekvőbb, ha a telihold Nap-Hold oppozíciója apropóján tematizált kérdések, problémák kontextusában próbáljuk megragadni az alakváltoztatás mesterét. Mivel a mostani telihold egyik legfontosabb „feladata” a szubjektív és objektív igazság közti feszültség egyéni feloldása, így adódik a tisztánlátás és az ítélkezés neptunuszi dilemmájának a tárgyalása.

A Halak korszak – amelynek feltételezett végéről és a Vízöntő korszak kezdetéről külön cikk(eket) lehetne írni – a kereszténység és a szervezett vallások térnyerésének az időszaka – érdekes, hogy egy ógörög szójáték útján a hal tényleges keresztény szimbólummá is vált, ami Jézus Krisztust kódolja. Talán sokan nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy a legtöbb asztrológiai rendszer a szenvedést mint olyat is a Halak archetípusával hozza összefüggésbe általában, pedig ha csak a keresztény ideológia azon részére tekintünk, amely egy tökéletes, megmentő és megváltó Isten képének kontrasztjában képzeli el és definiálja a bűnös embert, akkor hamar rájöhetünk ennek okára.

A szervezett vallások szinte mindegyikének legmarkánsabb tulajdonsága, hogy az isteni tökéletesség felé vezető út okán kategorikusan kijelöli a nem kívánt, tisztátalannak elgondolt viselkedésformákat, cselekedeteket.

A neptunuszi energia negatív és/vagy pozitív megélése ezért veti fel a tisztánlátás és ítélkezés dilemmáját. Arról már volt szó, hogy a Nyilas és Ikrek jegyek tengelyén létrejövő Nap-Hold oppozíciót talán akkor tudjuk a legegészségesebben megélni, ha tudatosítjuk, hogy ragaszkodhatunk úgy a saját véleményünkhöz, hogy közben tudjuk, az csupán a mi személyes igazságunk – másoknak talán a mienktől homlokegyenest eltérő megoldások bizonyulnak megfelelőnek az élet kérdéseire. A Neptunusz a 2. életház csúcsán ezt az attitűdöt támogatja, jelöli ki követendőként: legyenek ugyan egészséges határaink és lássuk tisztán az értékeinket (2. és 5. házak közti kvadrát), de az értékeket vegyük észre másokban is (2. és 11. házak közti kvadrát); adjuk fel hungarokonform ítéleteinket és hitrendszereinket, a jó és a rossz dichotómiája mentén polarizáló nézeteinket, és vegyük észre, hogy amiként mi sem, úgy mások sem tökéletesek (itt bontakoznak ki a szemben lévő jegy, a Szűz archetipikus mintázatai a 8. ház beágyazottságában).

A Neptunusz lazítani kíván mentális beidegződéseinken, rugalmatlanná vált gondolatainkon.

(Ne feledjük, hogy bár a T-kvadrát változó jegyekben jön létre, de fix házakat [2., 5., 11.] köt össze.) A tengerkék planéta terjesztő fázisú kvadrátban látható a Nappal, amely kvadrát mindig a konszenzuális társadalom elleni rebelliót követeli meg – csak így, lázadva alakíthatunk ki olyan újabb és egyéni gondolatformákat, amelyek az életben való előmenetelünket, a progressziót segítik.

Függetlenítenünk kell tehát magunkat a köz diszkriminatív konszenzusaitól, de magától a köztől semmiképp: függetlenítenünk kell magát a közt annak diszkriminatív konszenzusaitól, hiszen azok nem a közt alkotó összes egyént jellemzik – ellenkező esetben mi magunk is ítélkezőkké válunk – itt kell tehát megálljt parancsolnunk természetünk adaptív oldalának –, pedig a telihold egyik lényegi üzenete éppen a sokféleség felismerésében és elfogadásában rejlik.

Ezzel teret nyitunk az ego valódi individualizálódására, az önállósodásra, ami a Hold és a Neptunusz közötti sarlós fázisú kvadrát célja is egyben. Bár mindezt időnként nehéz lehet megcselekednünk, határozottan erre mutat az evolúciós irány, az „Előre!”: a Felszálló Holdcsomópont balzsamos konjunkcióban áll a Neptunusszal, az ellenállás feladása és az imént nevesített analógiák megvalósítása tehát sürgető. Beszédes továbbá az is, hogy ugyanez a Neptunusz terjesztő fázisú oppozícióban van a karmikus múltat jelölő, Mérleg jegyű Leszálló Holdcsomóponttal – a hozott kapcsolati-kapcsolódási mintáinkat jelző archetípussal –, amely fényszög mindenkori célja, hogy önmagunk egyenrangú félként való realizálása előtt tekintetbe vegyük körülöttünk lévő embertársainkat – azok sajátunkéval egyenértékű realitásait.