2024. 11. 15. – Bika telihold
Teliholdas blogbejegyzésünk két verzióval érkezik: egy mélyebb, szakmai elemzés mellett egy közérthető összefoglalót is készítettünk. Válaszd a hozzád leginkább passzoló megközelítést, és merülj el a telihold üzenetében!
Szóval, ha sietnél, akkor...
A november 15-i Bika telihold budapesti idő szerint 22:28-kor, a Bika 24°-án teljesedik ki, és az önmagunkkal és másokkal való kapcsolataink újragondolását támogatja. A konfrontatív energiák különösen erősek most, mivel még mindig a november 1-jei Skorpió újhold által indított ciklussal dolgozunk, amely a tudatalatti elfojtások és a szembesülés dinamikáját hordozza magában. Most lehetőségünk nyílik arra, hogy szemügyre vegyük és átalakítsuk a környezeti hatások által rögzült mintáinkat, amelyek befolyásolják az önértékelésünket, kreatív kifejezésünket és szexualitásunk megélését. A Bak Vénusz az 5-ös házban arra ösztönöz, hogy ne csak feltárjuk valódi vágyainkat és késztetéseinket, de fel is vállaljuk azokat. Az átkeretezés és az önelfogadás által újraintegrálhatjuk mindazt, amit eddig szégyelltünk vagy elfojtottunk, mindeközben viszont figyelembe kell vennünk a saját és mások határait, valamint etikai felelősségünket. Elérkezett az idő, hogy elengedjük a túlhaladott, mégis komfortos szokásokat és gondolati sémákat, amelyek már nem szolgálnak minket, és helyettük új struktúrákat hozzunk létre. A telihold energiája abban is támogat, hogy a kapcsolatainkat illető idealisztikus, esetleg irreális elképzelések helyett életképesebb és őszintébb interperszonális rendszereket alakítsunk ki.
Ha pedig elmélyülnél, akkor...
A 2024 november 15-i telihold budapesti idő szerint 22:28-kor, a Bika (és a Skorpió) 24°-án teljesedik ki. Valami ismét a tetőpontjához ér, hogy lehetőséget adjon a szembenézésre, elengedésre – hogy folytathassuk tovább evolúciós folyamatainkat. Mint minden telihold, lényegében ez a mostani is a (ki)egyensúly(ozottság) és a harmónia jegyében integrált újabb perspektívákról és lehetőségekről szól. A konfrontatív dinamikák azonban hatványozottan vannak jelen a téridőben, hiszen a november 1-jei Skorpió újhold energiáival dolgozunk tovább, még ugyanazt a ciklust futjuk. A Nap továbbra is a Skorpió jegyében jár, amit a Bak Plútó ural, így a (belső) biztonságunk megteremtésének módját faggató kérdések továbbra is időszerűek. (Egyáltalán: skorpiós időkben a kérdések különösen időszerűek.) Bika Holddal az égen azt is mondhatnánk stílszerűen, hogy ezekre a kérdésekre illik most a saját hangunkkal válaszolnunk – a torok és a hangszálak a Bika fennhatósága alá tartoznak. Ahogyan az önállóság is. Hová lett az individuumunk? Képesek vagyunk önmagunkat adni a kapcsolatainkban? Ha őszintén válaszolunk ezekre a kérdésekre, akkor jó eséllyel a legtöbbet tudjuk kihozni a teliholdat uraló Bak Vénusz súlyos, ugyanakkor stabilizáló, (le)földelő erejéből, és restrukturálhatjuk általa az örömhöz való viszonyunkat.
Bár a Mars már elkezdett távolodni a Plútóval való kardinális kvadrátjából, a hamarosan az invenciózus Vízöntő jegyébe lépő Plútó még mindig a Bak anaretikus fokán (29°) található, amely pozíció felerősíti a Halak (mint utolsó zodiákus jegy) tetőző, bevégző, tehát végzetszerű, ugyanakkor megfoghatatlan energiáját a téridőben. Ami az anaretikus fokokon megjelenik, „testet ölt”, az önmaga kiteljesedéséért, ugyanakkor véget éréséért mutatja meg magát. A Plútó 2008 óta grasszál a Bakban, ebben az érában pedig testközelből tapasztalhattuk meg a társadalmi struktúrák eltorzulását és destabilizálódását. Ezek a különféle, a társadalmi életben, állami, kormányzati tevékenységekben, a szervezett vallások folyamataiban megnyilvánuló, életképtelen struktúrák a mi projekcióink.
Az elmúlt időszakban – illetve pár nap erejéig még jelenleg is, míg a Plútó végérvényesen jegyet nem vált – egy teljes, majd’ tizenöt éves ciklus végére tettünk pontot annak vonatkozásában, hogy miként is vállalunk, vagy sem, felelősséget önmagunkért – önfelvállalásból vizsgáz(t)unk tehát.
Az önszabotázs (felülírása), mások véleménye (és az attól való függetlenedés), illetve az (érték)ítélet témái fémjelzik ezt a periódust. 2008 óta valójában arra próbálunk rájönni, hogy a bennünk futó számos program ellenére kik is vagyunk valójában: miben foglaltatik a saját autoritásunk; miként tudjuk irányítani, kormányozni az életünket; egyáltalán mi a jó és mi a rossz nekünk? Ezeket a kérdéseket pedig nem más(ok)nak, hanem szigorúan nekünk szükséges megválaszolnunk. Ennek meglépéséhez van szükségünk a Bak poláris energiájára, a Rák archetípusra, amely minduntalan a belső otthon felé vezető útra igyekszik terelni bennünket. Az emocionális testünkbe való beleereszkedés, belemélyülés – gondoljunk csak arra, ahogyan fürdőzés során szoktatjuk magunkat a víz hőmérsékletéhez – érzelmi biztonságot, elegendő önbizalmat teremt ahhoz, hogy az életünk irányítása feletti hatalmat (ismét) a saját kezünkbe vegyük. Mostanra érhet meg bennünk az a felismerés is, hogy igazán csak nekünk állhat érdekünkben, hogy jól legyünk. Az elmúlt cirka tizenöt éves ciklusban tapasztaltak mind azért történtek, hogy az ismétlődő, Rák-szerű vissza-visszahúzódásban, önmagunkba fordulásban ráébredjünk ennek az igazságára, és végre felelősséget vállaljunk önmagunkért. Ez az energetika többet már nem tér vissza az életünkben, így érdemes valóban kihasználni a Bak Plútó „rendszerváltó” (hajtó)erejét, míg a rendelkezésünkre áll.
Amikor egy vagy több planéta kvadrálja a holdcsomók tengelyét, lehetőség nyílik a téridőben arra, hogy az adott bolygó(k) analógiái mentén lépéseket hagyjunk ki az evolúciós fejlődésben. Ezek az időszakok mindig kritikusak azok számára, akik elnyomják, (el)tagadják önmagukban a létrejött T-kvadrát csúcsán éppen aktuálisan megnyilvánuló bolygóenergiákat. Ez a mostani időszak is ilyen, hiszen a teliholdat uraló Vénusz kvadrálja a Le- és Felszálló Holdcsomópontokat. A kvadrát maga teremtő stresszt generál a konkretizáláshoz, keretbe foglaláshoz – ld. a kvadrát szimbólumát, ami egy négyzet (□). Ez tehát a definíció, a tudatos akció fényszöge.
Amikor egy planéta kvadrálj a holdcsomókat, akkor a tengely egészének az energetikai integrálására teremt kényszerhelyzetet, mivel semelyik polaritást sem fejlesztettük ki, sajátítottuk el teljességgel – oszcillálunk a két végpont között, de az egyensúlyt nem vagyunk képesek megteremteni. Az evolúció egy konkrét folyamat beteljesítését jelenti, így egyszerűen nem hagyhatunk ki bizonyos lépéseket.
Ezeket a kihagyott lépéseket még véletlenül sem kell negatívan megítélnünk. Ahogyan az a hétköznapok során is történik, egyik-másik készségünket, képességünket többet használjuk, jobban fejlesztjük, mint a többit, ennek következtében pedig bizonyos praxisok elvégzésében profikká válunk, míg másokra kevesebb figyelmet fordítunk. Mivel azonban a reinkarnálódó lélek a teljességet, a tapasztalatok és az identitásstruktúrák mintázatainak széles spektrumát kívánja megtapasztalni, nem feledkezhet meg a mellőzött, kihagyott lépésekről sem, mivel azok az evolúciós törekvés útjában állnak.
Amikor egy evolúciós (asztrológiai) értelemben kihagyott lépést vizsgálunk, akkor szerencsére detektálhatjuk a képletben azt a pontot is, ami a segítségünkre lehet a kozmikus gordiuszi csomó kioldásában. Az a pont segíthet az apexen lévő fókuszbolygót, a két holdcsomót és az azok uralkodó planétáit is felölelő komplexus egészét feldolgozni és integrálni. Ez mindig az a holdcsomó, amivel utoljára képzett konjunkciót a T-kvadrát apexén lévő planéta. Esetünkben, a telihold képletében ez a Leszálló Holdcsomópont. A Le- és a Felszálló Holdcsomó a 3. és a 9. házak csúcsait kötik össze: az Ikrek-Nyilas polaritás analógiás kapcsolata okán mindkét ház változó minőséggel bír, és erősen szellemi orientációjú archetípusokat testesít meg. A 3. ház a bal agyféltekés, kategorizáló-diszkrimináló gondolkodásért felel, míg a 9. ház a jobb agyféltekés, szintetizáló gondolkodásért.
Mivel a 3. házas Mérleg Leszálló Holdcsomópontot az 5-ös házas Bak Vénusz uralja, így most a kreatív önmegvalósítással, az örömmel, a szexualitással, az ezek számunkra fontos értékeivel (Bak Vénusz az 5-ös házban) kapcsolatos, a közvetlen környezet által kondicionált ismereteink (Mérleg Felszálló Holdcsomópont a 3-as házban) átkeretezése, reintegrálása (kvadrát) a nehézségeink megoldásának a kulcsa.
Mindezt alátámasztja az is, hogy a határsértő (-25°22’27”), tehát különleges, extrém megnyilvánulásokat ígérő Merkúr éppen a Nyilason, ráadásul a Nagy Attraktoron halad át, ami a mentális, perceptuális polarizáció megszüntetésére, az értelmi egyensúly megteremtésére ad alkalmat.
A gondolatok szintjén (is) felvállalandó vénuszi örömök milyenségét, „természetét” tekintve pontosabb képet kaphatunk, ha figyelembe vesszük azt az aszteroidát és állócsillagot, amely a telihold kiteljesedésének pillanatában szoros együttállásban, egyvonalban állásban látható a szépség és szerelem bolygójával. Ez az Ixion és a Kaus Media, vagyis a Delta Sagittarii, a Nyilas (Sagittarius) csillagkép delta (δ) csillaga. A legtöbben talán az Ixión kereke elnevezésű kínvallató eszköz kapcsán hallottak Phlegüasz fiáról. Ixión elárulta apósát, egy tüzes verembe vetette, majd azt a Zeuszt haragította magára, aki azt megelőzően felszabadította őt vétke alól, és aki végül büntetés gyanánt az alvilágba száműzte egy állandóan forgó tüzes kerékhez kötözve. Ixión mítoszát és a róla elnevezett aszteroida szimbolikáját több szinten is értelmezhetjük. Egyfelől tekinthetjük úgy, hogy az objektum az ígéretszegés, megtévesztés, majd az ezen cselekedeteket követő büntetés-bűnhődés és kitaszítottság témáinak relevanciáját jelzi. Ixión másik fontos vonatkozása a transzgresszió, vagyis a megszegés, amely a mindennapi szokások, normák kapcsán jut leginkább érvényre. Végül pedig ott vannak a fékezhetetlen (testi) szenvedélyek, amelyek – és ezt Ixión mítosza is egyértelműen bizonyítja – nem marad(hat)nak következmények nélkül. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy az Ixion az emberi természet sötétebb regisztereivel áll kapcsolatban. De hogyan is kapcsolhatók össze ezek az árnyékos analógiák a holdcsomók által kirajzolt karmatengely dilemmájával?
Magasabb megélési szinteken az elkövetkező hetekben újragondoljuk, hogy milyen, a közvetlen környezetünkből származó, elviekben a normatív, kiegyensúlyozott viszonyulást támogató és lehetővé tevő információk, tudásrendszerek kényszerítenek minket „mentális kínpadra”. Ideje jön annak, hogy színt valljunk önmagunknak igazi vágyainkról, szexuális késztetéseinkről, erotikus vonzalmainkról – és hogy ezek miatt ne szégyenkezzünk.
Mindezt egyébként a konfrontatív Skorpió energiáival töltekező Nap is támogatja, hiszen új fázisos konjunkcióbal áll az Antigonéval, amely az individuális vágyakért való küzdelem egy archetípusa. Mivel a Vénusz az újhold óta még mindig határsértő deklinációs helyzetben (-25°36’34”) van, előfordulhat, hogy extrémebb kívánalmaink is tudatosításra kerülnek, és integrálódnak az énképbe, a személyiségbe. A Vénuszt ráadásul kvadrálja a Felszálló Holdcsomóval együtt álló, Ganümédészről elnevezett kisbolygó, a Ganymed, amely a szerelemben, a testi érintkezésben történő határ- és normasértés egyik égi objektuma. Több szexuálaszteroida is prominens a telihold képletében: az ellenőrizhetetlen, karmikus folyamatokat reprezentáló Vertex ponton ott a szabályszegő és hedonista Bacchus; a Plútóval utolsó negyedes kvadrátban kapcsolódik a sötét és falánk Cerberus; de ott a Vénusszal szextilben lévő, vad és nyers szexuális vágyakat megtestesítő Lust is.
Ugyan fel kell vállalnunk a vágyainkat, szükségleteinket, tehát ha szükséges, le kell vetkőznünk önmagunkról beidegződéseink béklyóit, ha úgy tetszik, normát kell szegnünk (Bak határsértő Vénusz az 5. házban), de mindezt olyan módon, hogy közben tiszteletben tartjuk az integritásunk és mások határait, és számot vetünk döntéseink etikai következményeivel (Mérleg Leszálló Holdcsomó a 3. házban mint megoldási pont).
(Ezért is kiemelkedők olyan aszteroidák – pl. az Astraea vagy az Artemis – a képletében, amelyek az imént nevesített, vágyvezérelt archetípusokat hivatottak ellensúlyozni.) Így leszünk csak képesek az örömre, testiségre, szexualitásra vonatkozó egyéni eszmeiségünk, ideológiánk megfogalmazására, valamint az újabb relációs mintázatok harmonikus realizálására is (Kos Felszálló Holdcsomó a 9. házban kvadrátban a Bak Vénusszal az 5. házban). Nem hiába ragyog a Vénusszal egyvonalban a Nyilas íjának egyik csillaga, a Kaus Media. A Sagittarius nyila a Tejút és a világunk egyik tartóoszlopára, a Skorpió szívére, a legmélyebb is legigazabb szenvedély csillagára, az Antaresre (Cor Scorpii) céloz; mindemellett az univerzum egyik kapujába, a Tejútrendszer középpontjába, a galaktikus központ irányába is mutat, ami csillagászati értelemben a galaxisunk gravitációs központja. A megfelelő választ tehát „középen”, a (saját belső) középpontunkban, magában a Forrásban találjuk.
A 3. házas Leszálló Holdcsomó mellett a X. házban álló retrográd Bika Uránuszt is a Bak Vénusz uralja, tehát a személyes biztonságunkat jelentő társadalmi kondicionáltságunkhoz, a túlélésünk kereteit szolgáltató szociális struktúrákhoz való viszonyunkban bekövetkező változások szintén a Vénusznak vannak alárendelve.
Ha az 5-ös házas Bak Vénusz mellett van másik kulcsfontosságú planetáris figurája a november 15-i teliholdnak, akkor az az Uránusz, hiszen balzsamos, vagyis kulminatív jellegű, a már régóta gyakorolt, mélységeiben internalizált, de még nem megvalósított archetipikus mintázatok beteljesítésére hívó konjunkcióban áll magával a Holddal.
Az Uránusz minden körülmények között objektivitást vár el, most pedig a nyilvánosságot szervező realitás területén kéri ennek a tárgyilagosságnak a gyakorlását. Függetlenednünk kell attól, ami ugyan ismerős és komfortos, de már nem működőképes a számunkra. Ennek az időszaknak a tényleges hazaérkezésről kell szólnia. Arról, hogy otthon legyünk – ott, ahol a legtermészetesebben önmagunk lehetünk. Gyökeret kell eresztenünk – belül, önmagunkban. A Bak és az azzal analóg X-es ház poláris párja a Rák és az azzal analóg IV. ház, a IV. ház uralkodó planétája pedig az egocentrikus identitást, a belső otthont jelölő Hold. Amiként a határsértő Bak Vénusz, úgy a retrográd Bika Uránusz is üzen értékváltásról. Egy újfajta autenticitásban kell talajt fognunk, amely szilárd alapokat biztosít az újabb értékek mentén felvállalt szükségletekkel kapcsolatos tapasztalatszerzéshez.
A retrográd Uránusz régóta fennálló, vissza-visszatérő, zsigeri karmikus mintázatokat, a biztonságérzetünket nyújtó beidegződéseket kívánja felfüggeszteni, hogy egy újabb evolúciós fejezetet nyithassunk a Bika és a Vénusz analógiának kontextusában.
A valódi égitesttel nem rendelkező, kalkulált Fekete Hold Lilith-re mintegy kozmikus iránytűként tekinthetünk ebben a folyamatban. A Fekete Hold Lilith abban támogat bennünket, hogy a patriarchális kondicionálás következtében eltorzult énünket a hamis narratívák felülírásával – sőt, lemetszésével, ld. a Fekete Hold Lilith (hold)sarlós szimbólumát (⚸) – újra természetesen fejezzük ki. A Fekete Hold Lilith tehát az önfelvállalásunkban, önmegvalósításunkban tekinthető útitársunknak. Hatalmas transzformatív és kreatív potenciált testesít meg: általa képesek vagyunk felszabadítani és fenntartható módon csatornázni az inkarnációk során felgyülemlett dühöt és haragot, valamint tudatosan meggyógyítani a belső, megannyi életen át sebződött nőiséget. A Fekete Hold Lilith aktiválódásaikor az árnyékba űzött feminitás kerül a tudatosság homlokterébe, pozíciója pedig a princípium regenerációjához szükséges archetipális, (asztro)pszichológiai stratégiákról, evolúciós útról ad felvilágosítást. A telihold retrográd Fekete Holdja a Skorpió jegyének 00°06’-én egyértelműen a november 1-jei Skorpió újhold örököse – a konfrontáció szignatúráját hordozza. A Skorpió Fekete Hold Lilith a szexuális önrendelkezésről, az intimitás és érzelmi (ön)kifejezés terén megnyilvánuló kontroll és autoritás visszautasításáról, a sebezhetőség felvállalásáról – vagyis az árnyékaspektusainkkal való konfrontációról szól.
A konfrontatív energia szükségességét mi sem nyomatékosíthatná jobban, mint a Lilith utolsó negyedes kvadrátja a Plútóval. A 3. és a 6. házakat köti össze az aspektus, ennek értelmében a dekondicionálás, szokásminta-elhagyás a repetitív mentális struktúrák transzformációjáról és a kognitív (ön)uralom visszaszerzéséről szól.
Az utolsó negyedes kvadrátok a tudatosság kríziseinek a jelzőfény(szög)ei – szembesülünk a múlttal, múltbéli önmagunkkal, és konstatáljuk, hogy a kígyószerű vedlés immáron elkerülhetetlen. Mivel retrográd minőségében kapcsolódik a Lilith a Plútóhoz, ezért azok a kapcsolati, kommunikációs mintázatok, amelyek most végérvényesen purgálásra kerülnek, már jó ideje problémát, akadályt jelenthetnek.
A Fekete Hold Lilith az újhold idején (is) főszerepet játszott Mars-Plútó oppozíciót egészíti ki egy T-kvadráttá, amely fényszögképben az ő energiái „csúcsosodnak ki”, ő van az apexen. A Bak Plútó érájának utolsó napjaiban a Skorpió jegyű Fekete Hold Lilith dinamikái koordinálják tehát a Plútónak a már jegyet váltott alacsonyabb oktávjával, a – jelenleg az ego titkait és sérelmeit rejtő tudattalan ébredését, aktivizálódását hozó – 12-es házas Oroszlán Marssal való kiegészülését. A Lilith-i konfrontációk segíthetnek most a mélyebb, spirituális energiák mozgósításában és a határaink asszertív tágításában. A Mars a 9. ház csúcsán lévő Kos Felszálló Holdcsomópont uralkodó planétája, tehát az időszak evolúciós irányát is jelöli. El kell engednünk a külső megerősítések igényét, az ego-vezérelt motivációkat, és a saját fejünk után kell mennünk – a Kos analóg a fejjel –, hinnünk kell önmagunkban, a függetlenségünkbe, és valóban a „mélyünkből” kell merítenünk, cselekednünk – ebben az izzó flow-ban fogunk tudni igazán ragyogni. A kulminációhoz jutott 6. házas Bak Plútó energiák, a rigid mentális struktúrákhoz kötött teljesítménykényszer így tud lazulni, oldódni, és teret engedni az individualitásnak, egyéni megoldásoknak.
Különösen nehéz lehet most az ellentétes energiákat balanszírozni, harmonikusan megélni, mivel nemcsak a Mars-Plútó oppozíció valósul meg egymással nem szembenállásban, hanem kvinkunxban lévő jegyekben (Oroszlán-Bak), hanem a karmatangely uralkodó bolygói, a yang típusú Mars és a yin típusú Vénusz közt is kvinkunx feszül.
A Mars-Vénusz kvinkunx gömbölyödő fázisú, amely fázis a társadalmi valóságba történő integrációt megelőző előkészületek kríziséről szól. Ez a Szűz-, 6. házas jellegű, erőteljesen részlet- és hibafókuszú ciklus az egyén „egyenlősítésére”, egójának helyreigazítására, valamint a perfekcióra, annak elérhetetlenségére helyezi a hangsúlyt: nincsen tökéletes, ahogyan tökéletes pillanat sem létezik, így egyszerűen csak meg kell lépnünk a cselekvést, át kell esnünk az evolúciós növekedést előidéző krízis kellemetlenségén. Az ego finomhangolásával most realizálni tudjuk a társadalmi környezetben annak a Mars-Vénusz ciklusnak az eredeti evolúciós szándékát, ami korábban, még ez év elején (2024. február 22. 07:56) vette kezdetét a két planéta konjunkciójával a Vízöntő 06°57’-én. Ez az evolúciós cél pedig nem más, mint egy relációs (r)evolúció – új kapcsolati és kapcsolódási minták kialakítása és megszilárdítása.
És ha már kapcsolatok, akkor nem hunyhatunk szemet a fölött a tény fölött sem, hogy nem csupán a romantikus, szexuális és interperszonális határokat feszegető Bak Vénuszt, de a Bak Plútót is a Halakban járó Szaturnusz uralja a telihold képletében. A vizes elemű Halak Szaturnusz a mélytudat(osság)unk átstrukturálására, az egoisztikus személyiségszerkezeti elemek disszolválására hív bennünket – ráadásul mindezt az intimitás, szexualitás és a tudattalan tartalmakkal történő konfrontáció krízisének területén, hiszen a társadalmi kondicionáltságunkért felelős gyűrűs planéta a Skorpióval analóg 8. életház csúcsán található. A Halak archetípus okán egykori, mesterségesen kreált ideáink elenyészésének, tovatűnésének lehetünk szemtanúi: a feloldódás hullámai közül azonban fel-felsejlenek időtlen természetünk körvonalai, érzelmi testünk „csontváza”, az énünk igazságai. Ebben az identitáskrízisben újabb, ezúttal kézzelfoghatóbb, az anyag síkján is megvalósítható ideák megtervezésének, kimunkálásának jön el az ideje. Segíthet, ha egyszerűen csak megadjuk magunkat, és elfogadjuk az adott pillanatot olyannak, amilyen: az egyébként kényszerű és kompenzáló funkciójú kozmetikázást mellőzve ugyan csalódottságot, kiábrándultságot élhetünk meg körülményeink kendőzetlen tudomásulvételével, az önmagunkért és a soraink alakulásáért való felelősségvállalás gyakorlását azonban csak így ösztönözhetjük. Igyekezzünk ne projekciós felületként tekinteni a külvilágra, inkább béküljünk ki a gondolattal, hogy a vágyaink, álmaink megvalósítása érdekében dolgoznunk kell – időnként pedig áldozatokat is kell hoznunk.
A kapcsolatainkat illető idealisztikus képek darabokra hullása új, életképesebb relációs, interperszonális rendszerek kialakítására sarkall.
Amennyiben sikeresen együttműködünk ezzel a különösen éteri, ugyanakkor mégis földelő energiával, úgy jelentős gyógyulást, kollektív és egyéni szinten egyaránt megnyilvánuló lelki rendeződést tapasztalhatunk. Ehhez azonban muszáj konfrontálódnunk a (tév)képzeteinkkel, és tetőpontjára juttatnunk az illúzióvesztést, kijózanodást. Bármilyen bántó, már csak akadályozó dinamika kerül tudatosításra és elengedésre az elkövetkező napokban, hetekben, legyünk hálásak érte, hiszen – és előbb vagy utóbb erre rendszerint mi magunk is mindig rájövünk – az a fejlődésünket szolgálja.
