60 éves koromban kezdtem kertészkedni, annak köszönhetően, hogy akkor már két éve tanultam Permakultúrát, amiből olyan, mindent magába foglaló harmónia árad, hogy az emberben megszületik a felismerés: Igen, ez az, így szeretnék élni. E nélkül valószínűleg sosem fordultam volna a föld művelése felé, minthogy mindig is városi „értelmiségi”; tanár és újságíró voltam, jártam a világot. Egyik barátom meg is jegyezte: Minek tanulod ezt, hisz sosem fogsz vele foglalkozni. Életem egyik legjobb döntésének bizonyult. A kert – és ennek révén a természethez való kapcsolódás – nyughatatlan természetemnek megnyugvást, folyton-pörgő gondolataimnak elcsendesedést, sűrű világomnak kitágulást, a bennem lévő hiánynak pedig mély és bensőséges kapcsolódást hozott.
A Manas Gardenbe is ez hívott: erdőkertet szerettem volna építeni, szorosabban kapcsolódni a természettel, és közösségben élni. Itt minderre lehetőségem nyílt. Két éve élek itt, s mondhatom, életem legjobb két éve volt. Májusban kezdődik a harmadik.

Manas Garden lakó. 4 éve költöztem ide férjemmel, amikor indult az egész projekt, így az elejétől kezdve része vagyok az itteni életnek,folyamatoknak. Ami a tanulmányaimat illeti, Nagy-Britanniában végeztem BA Nemzetközi Tanulmányok szakon, majd Fenntartható Fejlődést tanultam mesterszakon. A permakultúrával itt ismerkedtem meg és itt vonzott be, ezért 2022-ben elvégeztem a Közösségi PDC-t a MAPER Egyesületnél. Itt 2 és fél évig az irodai hattérmunkát vittem, azonban másfél éve anyaként élvezem a terület adta lehetőségeket és csodákat. Anyaság mellett igyekszem minél jobban bevonódni a közösségi életbe, amit elsősorban a kertészkedésen keresztül tudok megvalósítani.