Már javában itt az ősz, jönnek a hidegebb, esős vagy éppen szeles napok. Felmerülhet a kérdés, hogy a nyári fesztiválok okozta űrt mivel töltsük fel? A bekuckózás, pizsamanap jó alternatíva lehet?
Az énidő az önmagunkra fordított minőségi időt jelenti. A saját magunkkal eltöltött idő alatt bármit csinálhatunk, ami örömet okoz számunkra, feltölt, de az is lehet, hogy éppen arra vágyunk, hogy ne csináljunk semmit.
A mindfulness gyakorlása a tevékeny üzemmódból vált át minket a létezés üzemmódba, amikor nem a teendő lista következő pontját pipáljuk ki, hanem csak sétálunk egyet a környéken és közben megfigyeljük a szép őszi tájat a környezetünkben, vagy veszünk egy forró fürdőt lágy zenei aláfestéssel, időkényszer nélkül, vagy előveszünk egy mandalát és kiszínezzük csupán saját kedvtelésünk céljából.
Az énidő lényegi momentuma, hogy magunkkal foglalkozunk, és azt csináljuk, amire igazán vágyunk, befelé figyelve magunkra fordítjuk a fókuszt. Őszintén tesszük fel magunknak a kérdést, most igazán mihez is van kedvünk?
Az énidő minden tekintetben a kikapcsolódásról szól. Önmagában az még nem magunkkal töltött idő, hogy ha szimplán egyedül töltjük a hétvégét, vagy valamilyen rutin munkát végzünk (mosás, főzés, takarítás) egyedül.
A téma tanulmányozása közben egy szemléletes infografikára leltem, ami zseinálisan összefoglalja, hogy milyen előnyei vannak az énidőnek.
Az énidő nem a mennyiségen, hanem a minőségen múlik. Napi fél óra, de akár 10 perc magaddal töltött minőségi idő által is megtapasztalhatod a jótékony hatásait. Ne feledd, hogy ha te kiegyensúlyozott vagy, az jó hatással van a közvetlen környezetedre is, meghálálja magát a tudatosan magunkra szánt idő.
A korábban említett infografika inspirált tovább a témában:
Hogy kinek mit jelent az énidő, azt milyen tevékenység vagy épp semmittevés közben éli át igazán, természetesen emberről emberre változhat, ahogy az is, hogy ki hogyan, milyen módszerrel teremt teret és időt erre az életében, éppen milyen élethelyzetben van.
Számomra az énidő az a tevékenység, amikor kimegyek sétálni egyet a Római partra egyedül, leülök egy farönkre és csak nézem a Dunát, beszippantom az illatát, útközben megcsodálom egy kicsit a természetet, a fákat az úton. Erre a sétára bőven rászánom az időt, hogy addig élvezhessem a folyamatot, ameddig jólesik, ne legyenek feladatok, találkozók és egyéb teendőkhöz kötve. Nekem vasárnap délután a legalkalmasabb erre.
Csodarecept nem létezik, kísérletezz nyugodtan, figyeld meg saját igényeidet, jegyezd föl tapasztalataidat. Ami beválik, abból könnyen lehet jó szokás, másoknak jó példa.