A kiégés és a mindfuless témakörét boncolgatom ebben a cikkemben, méghozzá Jennifer Moss Amikor a szenvedély kiégéshez vezet Harvard Business Review-ban megjelent cikkéből inspiálódva.
Hányszor halljuk különféle médiumokon és motivációs beszédekben, hogy szeresd, amit dolgozol, és sosem kell dolgoznod igazán. Ez egy nagyon szép idézet, de inkább egy ködös mítosz.
Jennifer Moss szerint, amikor az általunk nagyonis szeretett munkánk „nem is igazán munka”, azt a hiedelmet alakítja ki bennünk, hogy nyugodtan tehetünk érte sokkal de sokkal többet. Kinek is lenne szüksége egy szabadnapra, aki nem is igazán dolgozik? „A munka áldás” jeligével rengeteg helyen találkozhatunk, könyvektől, beszédektől kezdve egészen a kereskedelmen keresztül. Ez a fajta mentalitás azonban kiégéshez vezet, és nehéz szembesülni a következményekkel.
Hogy is működik ez a mechanizmus?
Ha nagyon szereted a munkádat, könnyen válhatsz a brun-out áldozatává. Ez például igaz lehet rám is, de akár Rád is. Én is nagyon szeretem a munkámat, a trénerkedést, a szervezetfejlesztést, a cikkek írását a slow magazinba, vagy Budapest Mindfulness meetupok tartását. Igazi küldetéstudattal állok bele egy-egy tréning felkészülésbe, vagy egy nagy projekt menedzselésbe. Azzal együtt, hogy soha nem állítottam, hogy ezt ne érezném munkának. Ez inkább egy párkapcsolathoz hasonlít, mint amikor elköteleződsz, bevonódsz és egy szerelmi románc bontakozik ki belőle. Egyik percben még teljes hőfokkal lángszol, élsz, halsz a másikért, a másik percben azt veszed észre, hogy kimerültél, és úgy érzed szünetre és egy kis levegőre van szükséged.
A kiégés bárkit érinthet, életkortól, nemtől, kortól függetlenül,
de ezzel együtt számos olyan szegmens létezik, amik kiemelten kockázatosnak számítanak Jennifer Moss szerint is. Ezek közé tartoznak azok a fajta küldetéstudattal végzett szakmák, főleg segítő szektorban dolgozó tanárok, pszichológusok, ápolók, vagy non-profit szervezeteknél tevékenykedők. Bennük az a közös, hogy ezeken a területeken az emberek teljes odaadással, saját missziójukként élik meg a munkájukat, melyben teljes mértékben kiteljesednek. Az ilyen típusú elköteleződés könnyen generál konfliktusokat, és okoz kigégést. Az eredeti cikk a Journal of Personality-ban megjelent tanulmányra hivatkozik.
Pont amiatt, hogy ennyire azonosulsz azzal a szereppel, és teljesen eggyé válsz azzal a céllal, amit a munkádban képviselsz, hiszen ez a szívügyed, pont ez okozza azt, hogy a munka és a magánélet közötti egyensúly teljesen felborul.
„Ha nagyon inspirál az, amit csinálsz, nem feltétlenül vagy jó abban, hogy meghúzd a saját határaidat.”
– Állítja a tanulmányban Dr. Ellison.
Pedig magadnak te vagy a legfontosabb! Senki más nem ismeri a saját határaidat, csak egyedül te magad. Kulcsfontosságú tehát, hogy megtanulj nemet mondani. Ez nem számít önző cselekedetnek, pont, hogy valódi alázat a nemes ügy érdekében. Ez teszi lehetővé, hogy még hatékonyabban legyél, és méginkább segítsd azokat, akiket teljes szívvel szolgálsz.
Persze a nap végén mindenki szeretne úgy hazamenni a munkahelyről, hogy inspirálva és feltöltve érzi magát, azzal a tudattal, hogy a munkája jelentőséggel teli és értékes a világ számára. Ez természetesen sokkal jobb forgatókönyv, mintha monotoniásba, vagy az unalomba süppednénk, ami ugyanúgy kiégéshez vezet.
A lényeg, hogy légy óvatos! Ha óriási elánnal végzed a munkádat, két végén égeted a gyertyát, ez hosszú távon felemészthet téged is és a kapcsolataidat is. Ilyenkor érdemes egy kicsit lassítani. Erre kiváló eszköz a mindfulness, a tudatos jelenlét gyakorlása, a tavaszi agytakarítás, csendelvonulás.
A felgyorsult világ és a kiégéshez vezető út számomra olyan, mint a síelés, ha jól veszed a kanyarokat, szépen áramolsz a kihívásokkal, uralod a sebességet, és tudod, látod előre a következő ívet, ha azonban kicsúszik a lábad alól a talaj, drámaian elkezdesz gyorsulni, és egy ponton azt veszed észre, hogy már nem tudod uralni a sebességet, aminek nagy valószínűséggel esés lesz a vége, és lehet, hogy mindeközben elsuhantál az élet gyönyörű dolgai mellett.
Forrás: