A tárgyainkat igen, de az álmainkat senki sem lophatja el

Egy átlag normális keddi nap volt, épp a kedvenc jóga órámon meditáltam, amikor azzal kellett szembesülnöm az óra után, hogy a táskámat egy az egyben egy besurranó tolvaj ellopta. Meditáció után belassulva inkább a nevetés mint a sírás kerülgetett… Hogy jutok haza, mi is tűnt el? Se lakáskulcs, se pénz, se telefon, se iratok. A rendőrségi jegyzőkönyv felsorolásában kezdtem tudatosítani, hogy materiális értékekben mit is veszítettem el.

A kezdeti sokk, szomorúság és tehetetlenség után elgondolkodtam, hogy mit is tanultam az esetből?

Érdemes egy két kedves hozzátartozónk telefonszámát fejből megtanulni, és csak annyi készpénzt tartsunk magunknál, amire feltétlenül szükségünk van. Nekem csak a volt férjem telefonszáma jutott egyből eszembe (jó ok volt ismét a nevetésre, bár nyugtatott utólag a tudat, hogy nagy valószínűséggel kisegített volna a bajban). De a szorult helyzetben egyből előjött a túlélési ösztön, és a kreativitás, és eszembe jutott, hogy bátyám, mivel másodállásban esküvői DJ szolgáltató, így a telefonszáma nyilvános. Ki gondolta volna, hogy ez egyszer még nekem is a hasznomra lesz? Így a hazajutásom a velem együtt jógázó társaknak köszönhetően hamar megoldódott. Mivel a lakáskulcsom és az irataim is a tolvaj birtokában voltak, így joggal féltem, hogy este betörhetnek hozzánk. Ám szerencse a szerencsétlenségben, hogy pár napja romlott el a zárunk otthon, így az egyik kulcs belülről be volt szorulva, így ez a probléma is elhárult. Irataim közül leginkább a jogosítványomra volt szükségem, mivel rugalmas munkahelyem miatt heti rendszerességgel vezetek. Számomra is elképesztő, hogy csodával határos módon a jogosítványomat, az összetört telefonomat és a lakáskulcsomat egy papír feldolgozóból mentette meg egy hölgy, két napra az eset után már nálam is voltak a legszükségesebb iratok. Hálás köszönet érte!

Pár napra az este után le is vontan magamban a legfontosabb konklúziót, hogy amit elveszítettem, azok csak tárgyak, minden tárgy pótolható.

A világba vetett bizalmam ettől nem rendült meg, persze azóta jobban odafigyelek értékeimre.

Fontos volt számomra a felismerés, hogy nem a tárgyaim vagyok, azok csak eszközök, hogy segítsék a fejlődésemet.

Néhány személyes tárgy, bár fontos története volt, mégsem bánom, hogy ilyen formán szabadultam meg tőle (25. szülinapomra kapott karóra, a saját telefonom, ezek mind még a volt férjemhez kötöttek, vagy a bátyám első komoly barátnőjétől kapott zsebkendő tartó.) Egyedül egy kedves rózsakvarcot sajnáltam a személyes tárgyaim közül, még jó pár évvel ezelőtt kaptam Álom elnevezéssel.

Végül rájöttem, hogy a tárgyainkat igen, de az álmainkat senki sem lophatja el.

bogi
bogi
hello...@letitslow.hu

Bogi trénerként és pályázat íróként dolgozik Budapesten. Szereti a pörgést, a folyamatos kihívásokat és a főváros lüktetését.