Slow travel – Gyerekkel a nagyvilágban

Orsi Magyarország első gyerekes-családos-világjáró blog, a Gyerekkel a nagyvilágban oldal szerkesztője, nagy utazó, egy 11 hónapos kisfiú édesanyja, bejárta Új-Zélandot, ahol jogászból cukrásszá vált, kalandjait a Hortobágyi Rántott Vombat blogján olvashatjátok.

Mindenkinek van egy története, hogy vajon miért lett belőle nagy utazó. Téged mi késztetett először, hogy útra kelj?

Mindig is vágyódtam a nagyvilágba. Hogy mikor és pontosan hogyan kezdődött a mehetnék, arra már nem emlékszem, de 2014-ben álltak úgy együtt a csillagok (a munka, a magánélet, az anyagiak), hogy minden adott volt egy nagy kalandhoz. Bár akkor nagyon sokan féltettek és nem értették a döntésemet (hátrahagyni karriert, barátokat, családot), mára életem egyik legjobb lépésének bizonyult. Meglepő módon én ebben már akkor is száz százalékig biztos voltam.

Mik voltak a legnagyobb kihívásaid akkor?

Egyedülállóként félelemmel töltött el az is, hogy milyen lesz majd társ nélkül utazni. Hogyan boldogulok majd a nyelvvel, hogyan ismerem fel, hogy mikor vagyok veszélyben, merre menjek, és hogyan osszam be a pénzem. Nyilván ijesztő volt felmondani, elköltözni az albérletemből és felszállni egy (három) gépre, ami a világ épp másik felére tartott. Az akkori legnagyobb kihívásom viszont az aközötti egyensúly megtalálása volt, hogy tudjak okosan, tervezetten utazni, de mégis kiélvezzek minden pillanatot és merjek boldog, szabad lenni. Nem ment egyszerűen.

Mióta megszületett a kisfiad, azóta is az életed egyik meghatározó része az utazás. Mi az ami változott?

A fókusz nyilván átkerült arra, hogy az utazás során is Zsigmondnak minden jó és komfortos legyen. Lassabban és tudatosabban kell utazni, nem mehetünk bármikor bárhova, igazodunk hozzá, bár nem visszük ezt túlzásba. Amire viszont figyelünk, hogy a kockázati elemeket az utazás során minél inkább minimalizáljuk, de ha valami probléma adódik, akkor se stresszeljünk túlságosan rá.

Mit jelent számodra a tudatos utazás? Miben más így utazni?

Az én tudatosságom abban merül ki, hogy szeretek jól felkészülni az úti célból, ismerni a lehetőségeinket és felmérni az esetleges korlátokat. Például fontos volt tudni, hogy Lisszabon nem túl babakocsi-barát hely, így vittünk hordozót. Vagy számolnunk kell azzal, hogy Zsigi már nincs el 4-6 órát egy helyben a kocsiban, így be kell iktatni a megállókat. Ezentúl szeretem helybéliekkel is (előzetesen) felvenni a kapcsolatot, hihetetlen biztonságérzetet ad, ha van egy legalább félig ismert kontaktod, akihez fordulhatsz. Ez mentett meg minket akkor is, amikor az éjszaka közepén törölték az Azori-szigetekre tartó járatunkat és ott álltunk éjfélkor Lisszabonban egy hét hónapos gyerekkel szállás nélkül. Így viszont azonnal volt kihez fordulnunk és jött is a segítség.

Mit gondolsz mik az első lépések, amit megtehetünk, hogy tudatosan utazzunk gyerekkel?

Mindenkinek mást jelent a tudatosság, de talán a legfontosabb, hogy legyünk kellően felkészültek. Én nem viszek magammal egy fél gyógyszertárat, de 2-3 alapdolgot igen. Mindig kötünk utasbiztosítást is. Ezentúl igyekszünk úgy szállást keresni, hogy az az alap funkciókat betöltse és ne legyen a gyerekre életveszélyes. Egyszer sikerült egy annyira kis lakást lefoglalnunk, egy sikátor közepén, hogy nem fértünk át rajta a babakocsival. Az ágy meg másfél méter magasan volt egy galérián, ahova lépcső vezetett. Nem volt olyan pontja a lakásnak, ahova a gyereket nyugodtan letehettem volna mondjuk két percre. Na, akkor például nem terveztem túl okosan.

Mi az a 3 dolog, ami mindig van nálad?

Telefon, bankkártya, gyerek 🙂

Számos kalandban volt már részed egyedül és anyaként is. Mi az a legemlékezetesebb pillanat, ami mindig mosolyt csal az arcodra?

Nyilván életem legnagyobb kalandja Zsigmond érkezése volt. A szülést egy teljesítménytúrához tudnám hasonlítani – amikre azért nem járok, mert puhány vagyok hozzájuk -, de a megérkezés pillanata tényleg egy csoda. Ha pedig utazásos pillanatra gondolunk, akkor idén tett látogatásunk az Azori-szigetekre. A Sete Cidades kétszínű kráter tavaiban gyönyörködni Zsigmonddal a karomon az egyik legcsodásabb élményem. De azt hiszem, a teljes idei nyarunkat említhetném, főként azt a döntést, hogy leköltöztünk a Balatonhoz. Ez is olyan történet lesz majd, amire mindig hálásan és örömmel fogok visszaemlékezni.

Mit gondolsz, miért jó gyerekkel utazni?

Bár Zsigi eddig még nem sok mindent érzékelt abból, hogy merre járunk vele épp, hamarosan (és egyre inkább) kitágul számára is a világ és milliónyi dologra lehet majd rácsodálkozni. Mi úgy döntöttünk, hogy ezeken a tapasztalásokon és utazásokon keresztül szeretnénk neki megtanítani, milyen érdekes és sokszínű a világ, amiben élünk.

Mit javasolnál azoknak, akik még nem mertek elindulni gyerekkel a nagyvilágba?

Hogy ne féljenek, semmi rossz nem történhet. Egy utazás annyi mindennel gazdagít, amit egyetlen méregdrága játék, vagy izgalmasnak hitt mese sem pótolhat. Egy utazás sem sokkal bonyolultabb gyerekkel, mint az otthoni hétköznapok, a közös élmények azonban mindent felülmúlnak.

Ha szeretnétek többet megtudni arról, hogy milyen gyerekkel utazni, egy másik nézőpontból újra rácsodálkozni a világra, akkor kövessétek Orsit Facebook-on a Gyerekkel a nagyvilágban oldalon.

 

niki
niki
niki@letitslow.hu

Niki egy lelkes tréner, főállásban közgazdász és folyamatfejlesztő. A mindfulness és a meditáció magas szintű ismeretét Buddhista szerzetesektől tanulta Thaiföldön.