Slow travel – Backpacker a világ körül

 Vigh Bori világutazó blogger, a backpacker.hu szerzője. Lételeme a szabad utazás, így az irodai munkáját feladva digitális nomádként kezdte el életének legújabb fejezetét. Számos kalandban volt már része, járja a világot, új emberekkel és új kultúrákkal ismerkedik meg. Miért döntött úgy, hogy életvitelszerűen fog utazni? Mit jelent számára a tudatos utazás? Hogyan csinálja és mi ez a bakancslistás csodafegyver?


Nagyon sok helyen jártál már a világban. Mióta utazol és hogyan vált életed részévé az utazás?

Az első utam hét éve volt Buenos Aires-ben, akkor egy régi álmomat váltottam valóra és akkor jöttem rá, hogy egyetlen hátizsákkal is lehet utazni a világban, hiszen szerencsére nem csak én utaztam így Dél-Amerikában. Ekkor szerettem bele a szabad utazásba. Azóta is jövök megyek.

Mit jelent számodra a tudatos utazás? Miben más így utazni?

Folyamatosan tanulok útközben. Fontos, hogy nyitott szemmel utazzak, anélkül, hogy meg akarnám változtatni a világot. Ez gyakran nehéz, mert nagyon sokszor azonosulunk a saját elképzeléseinkkel, és nincs semmi, ami ezt megváltoztathatná. Ebbe én is belefutottam többször is.

Úgy tudnám összefoglalni, hogy a tudatos utazás azt jelenti, hogy odafigyelek azokra a dolgokra, melyek nem miattam vannak ott. Sokan azt gondolják, hogy egy utazással megváltották a jegyüket Disneylandbe és azt tehetnek, amit csak akarnak, hogy a helyiek és az állatok mind csak az ő szórakoztatásukra vannak. Mint például, amikor Budapesten a legénybúcsúsok azt hiszik, hogy a magyar lányok csak az ő “tiszteletükre” vannak egy buliban. Láttam ilyet Thaiföldön és Kambodzsában is, amikor a turisták üvöltöznek a taxissal vagy a vendéglátósokkal és nem veszik észre, hogy azok az emberek a napi megélhetésükért küzdenek. Egyszerűen nem gondolnak bele a miértekbe. Sokszor a nyugatiak, amikor elmennek Dél-Kelet Ázsiába vagy Kolumbiába, úgy viselkednek, mint a kiskirályok, hiszen ottani viszonylatban rengeteg pénzük van és emiatt okosabbnak és felsőbbrendűbbnek érzik magukat. Elfelejtik, hogy nem azért van több pénzünk mert jobban teljesíttettek a munkájukban, hanem azért, mert az országa jobban teljesített bizonyos politikai hatalmak következtében.

A blogodon írsz a helyiekről, a környezetvédelemről és az állatok védelméről is, amire fontos figyelnünk. Mi a legemlékezetesebb példa, amivel találkoztál az utad során?

Nagyon fontosnak tartom a környezetvédelmet és az állatok védelmét, ami egyértelműen az utazás hatására alakult ki bennem. Mert annyira fantasztikus a világ és annyira gyönyörű. Amikor elmentem Új-Zélandra egyszerűen röhögőgörcsöt kaptam, olyan szép volt. Tudatosult bennem, hogy a környezetvédelem nem csak egy hobbi, hanem a kötelességünk. A környezetünket meg kell védeni vagy legalábbis nem tönkretenni.

Galápagos csodálatos volt, nem olcsó a belépő viszont ezt az összeget az állatok rehabilitálásra fordítják. Az egész szigetet belengte az a légkör, hogy első helyen álltak az állatok, a másodikon a helyiek és csak harmadsorban te, mint turista. Az egész sziget olyan, mint a Jurrasic Park: teknősök mászkálnak az úton, pelikánok köröznek a fejünk felett, próbálják megőrizni az eredeti állapotokat.

Nicaraguában pedig egy olyan parkban voltam, ahol az ottlakók szinte nulla hulladékkal élik az életet. Először egy bambusz ültetvényt telepítettek a helyiek, majd ebből építették fel a házaikat. A bambusz nagyon gyorsan nő és akár öt év alatt is kellő mennyiség lehet, ami elegendő a következő építkezésekhez. Mindenhol szél és napenergiával energiával biztosították az élethez és a kényelemhez szükséges erőforrásokat. Mindent ott termeltek, még a dohányt is. Egyetlen szemétforrás az volt, amikor a turisták behozták a szemetet. Áramot például úgy is termeltek, hogy a bárban volt egy bicikli, amivel ha 15 percig tekertél, akkor kaphattál egy felest, ami szintén a helyi növényekből készült. A komposzt melegével melegítették a csőben lévő esővizet, amivel pedig zuhanyozni lehetett. Igazi luxus.

Mit gondolsz mik az első lépések, amit megtelhetünk, hogy backpackerként is tudatosan utazzunk?  Te mivel kezdted?

Azzal, hogy repülök vagy hajózok, vagy azzal, hogy vagyok én is szennyezem a környezetemet, viszont nagyon odafigyelek arra, hogy az ökológiai lábnyomom a lehető legalacsonyabb legyen. Két éve áttértem a vegán életmódra is, elsősorban környezet és állatvédelmi szempontokból. Nyilván nagyon sok áldozattal jár az ökológiai lábnyomunk csökkentése, viszont megéri az odafigyelést. Fontos az, hogy feltegyük magunknak a miérteket és saját válaszokat keressünk. Bloggerként ebben is nagy felelősségem van. A problémák általában sokkal komplexebbek, mit amilyennek látszanak. Nekem a fordulópontot az jelentette, amikor feltettem magamnak a kérdést, hogy mi az amit én tehetek? Például veszek egy műanyag kulacsot, amit sok helyen újra tudok tölteni. Vagy csökkentem a nejlon szatyrok használatát kis szövet zsákok használatával. Vagy egyszerűen csak tisztelettel és türelemmel bánok a helyiekkel, hiszen ők a vendéglátóink. Indonéziában megkérdeztem, egy helyit hogy hogy van, aki erre kicsattanó boldogsággal azt válaszolta „Hát mégis hogy lennék! Itt születtem ☺!”. Teljesen feltöltött életörömmel.

Van egy híres bakancslistád, ami segíti az álmaid elérését, több célodat is megvalósítottál, mégis hogyan? Hogyan működik ez a csodafegyver? Mi a titok?

Kreáltam egy formulát. Azt vettem észre, hogy az emberek nem mernek álmodni, azt mondják hogy „Á ezt úgy sem lehet megcsinálni” aztán jönnek a „de” kifogások, hogy „de nincs időm”, „de nincs pénzem”, „de nincs lehetőségem”, meg sem engedik maguknak, hogy tudatosítsák, hogy van egy álmuk. Ahhoz, hogy egy bakancslistát meg tudjuk írni egy kicsit ki kell zárnunk a racionális énünket, meg kell engednünk magunknak azt az öt percet amikor álmodozunk és elengedjük a félelmeinket. Ezután az álmainkat célokká, a félelmeinket, vagyis „de” utáni részeket pedig feladatokká alakítjuk. A különbség az álmok és a célok között az, hogy az álmok valóra válnak, a céljaimat viszont én érem el, a feladataimhoz pedig csak nekem van erőm, hogy megcsináljam. Mindenképp írd le, ezzel is megteremted a fókuszt, így fognak racionalizálódni és így fognak szép lassan valóságosabbá válni az álmaid. Ez gyakran félelmetesnek tűnik, mert így a kudarcok is valóságossá válnak. Mindenesetre megéri, ez egy nagyon jó dolog tud lenni.

Rengeteget tapasztaltál már a világból, mi az, ami még mindig hajt?

Ami a legjobban hajt az utazásban az, hogy hasonló gondolkodású emberekkel legyek.. Az emberek miatt utazom. Visszamehetek ugyanarra a helyre akár százszor is, ha mindig új emberekkel találkozok mindig új élmény lesz. Új barátokat szerzek, ami valljuk be őszintén a gimnázium után elég nagy kihívás tud lenni. Van egy másik dolog is, amit nagyon szeretek. Utazás közben lassulok és csendesedek. Megengedem magamnak és elfogadom, hogy nem vagyok tökéletes. Összebarátkozom újra saját magammal.

Elárulod mi a következő célod?

Idén, augusztusban csináljuk a a FreedomX Fesztivált, ami egy elképesztő rendezvény. Segítünk másoknak, hogy ők is kilépjenek a mókuskerékből, új célokat tűzzenek ki maguk elé, és azokat meg is valósítsák. Közel harminc hazai és külföldi előadóval, egy egész hétvégén keresztül. Ami pedig az utazást illeti: tervben van egy óceánjárós utazás, ahol digitális nomádok gyűlnek össze, hogy inspirációt szerezzenek egymástól. Itt is már, mint szervező vagyok jelen. Panamában kötünk majd ki, és onnan meg megyek az orrom után.

 

Ha szeretnél többet megtudni Boriról és kalandjairól kövesd a backpacker.hu oldalát, vagy nézd meg épp merre jár Facebook-on.

niki
niki
niki@letitslow.hu

Niki egy lelkes tréner, főállásban közgazdász és folyamatfejlesztő. A mindfulness és a meditáció magas szintű ismeretét Buddhista szerzetesektől tanulta Thaiföldön.