Slow travel – Egyéves nászút kezdete

Dóri és Edvárd fiatal házasok, szeretnek világot járni, más kultúrákat megismerni. Házasságkötésük után két hátizsákkal egy teljes évig barangoltak a nagyvilágban, hogy mindenre legyen elég idejük. Kalandjaikról rendszeresen blogot vezetnek és ma is lelkesen hódolnak az utazás iránti szenvedélyüknek. De mégis, honnan jött az ötlet, hogy egy teljes évig egy világkörüli nászúton legyenek? Hogyan tudtak tudatosok maradni, és hogyan őrizték meg az egymásba és a világba vetett hitüket? Fogadjátok szeretettel a nagy utazók válaszait.


Egy teljes évig nászúton lenni nem kis teljesítmény, hogyan jött ez az ötlet? Merre kóboroltatok?

E: Dóri azt mondta, hogy akkor jön hozzám feleségül, hogy ha elutazunk a világ összes országába előtte – kezdi is a történetet rögtön Edvárd mosolyogva, amit Dóri hamar félbeszakít 🙂 

D: Én erre egyáltalán nem emlékszem, szerintem ez egyáltalán nem volt a házasság feltétele, igaz egyszer mintha megemlítettem volna.

E: Dóri nagyon szeretett volna mindent látni a világból és nekem le kellett Őt lassítanom ebben a vágyakozásában. Az egyetem után elmentünk Skóciába, hogy tudjunk egy kis pénzt gyűjteni. Itt nyolc hónapot töltöttünk.

D: Az elején nem kifejezetten terveztük, hogy egy teljes évet fogunk utazni, mindenesetre azt tudtuk, hogy hosszabb útra szeretnénk menni és ehhez pénzt kell gyűjtenünk.

E: Nagyon szeretünk utazni, mint életformát is el tudjuk fogadni, viszont fontosak számunkra a szociális kapcsolatok, a család, és a közösségben való szerepvállalás. Mi azt gondoltunk, hogy csak úgy tudunk utazni, hogy a tapasztalatainkat valamilyen formában visszaadjuk a barátainknak és a körülöttünk lévőknek. Terveztünk, felszámoltuk az addigi életünket, munkánkat, kötődésünket, megvettük a repülőjegyeket és elindultunk.

D: Az utazás során rájöttünk, hogy számunkra fontos, hogy legyen egy kis fészkünk, ahova nap végén hazatérhetünk, ahol főzhetünk, hogy minden szombaton kimehessünk a piacra, ahol az árusok ismernek bennünket.

D: Gyakorlatilag tettünk egy kört. Budapestről nyugatra indultunk, először Londonba, majd az Egyesült Államokba és Mexikóba, ez után jött a Cook-szigetek, Új-Zéland, Ausztrália, Dél-Kelet Ázsia, Nepál, India. Az utat úgy zártuk, hogy a végén visszamentünk Skóciába. Az elején még rengeteg minden volt a listán, hogy ide is meg ide is menjünk el, aztán rájöttünk, hogy nincs mindenre időnk, és repülni is csak annyit akartunk amennyit muszáj. Nem akartunk végig rohanni a helyeken, így került le a listánkról Dél-Amerika, amit egy későbbi két és fél hónapos utazás során fedeztünk fel.

Mit jelent számotokra tudatos utazás? Miben más így utazni?

E: Alapvető hozzáállást és szemléletmódot.

D: Az utazás megtanított minket, hogy hogyan legyünk tudatosak, nem csak a környezetünkkel szemben, hanem nagyon is praktikus dolgokban, például, hogy megtaláljuk a kedvező repülő és vonatjegyeket vagy azokat a programokat , amelyekkel helyi vállalkozókat támogatunk és esetleg kívül esnek a turista látványosságokon.

E: Például couchsurf – ereknél szálltunk meg és nem azért mert ne tudtuk  volna kifizetni a szállást mondjuk Indiában, hanem azért, mert nem akartunk szokványos hotelekben aludni, ami a világon mindenhol ugyanúgy néz ki. Befektettük azt a plusz energiát, ami egy ilyen szállás szervezésével jár abba, hogy megismerjük a helyieket, a helyi kultúrát és új kapcsolatokkal gazdagodjunk  a világ minden pontjáról.

D: Dél-Kelet Ázsiában ezt nem mindig tudtuk megtenni, így ott arra figyeltünk, hogy a szállásunkon legyen valami környezettudatos vagy éppen helyi szállásadóktól béreltünk szobát.

E: Figyelünk arra, hogy gyakorlatilag a pénzünkkel szavazunk.

D: Nem fizetünk be tigrissel való fényképezkedésre, vagy elefánttúrára, mert azt gondoljuk, hogy ezzel is változtatni tudjuk a kínálatot, hiszen ha a turisták igénye változik, akkor a szolgáltatásoknak is előbb utóbb környezetbaráttá, etikusabbá kell válniuk. Ezeket igenis lehet befolyásolni.

Rengeteg helyen jártatok már a világban, tudnátok mondani egy olyan példát, ami megfogott titeket?

E: Az amerikai nemzeti parkok rendszere, az átláthatósága. Látod azt, hogy a belépők árát, melyek amerikai viszonylatban nem is olyan magasak, valóban arra használják, hogy megfelelően gondozva legyen a terület, az élővilág és legyen elég információ.

D: Az információs füzet is a legtöbb helyen újrahasznosított papírból van, ami tartalmaz minden információt, hogy mit szabad csinálni és mit nem a parkban. Vagy például Nepálban a Himalájában betiltották a műanyagzacskók és a műanyag palackok használatát.

Mit gondoltok mik az első lépések, amit megtehetünk, annak érdekében hogy tudatosan utazzunk?  Ti mivel kezdtétek?

E: Például soha többé ne vegyünk palackos vizet. Vegyünk egy palackot, amit újratölthetünk és ha olyan helyre megyünk, ahol nem lehet meginni a csapvizet érdemes beruházni egy víztisztítóra.

D: Próbáljunk olyan uticélt választani, ahova nem kell sokat repülni, vagy ha sokat repülünk, akkor töltsünk ott több időt. Mielőtt választásra kerül a sor, tényleg gondoljuk el, hogy valóban oda húz a szívünk, vagy csak egy divatos hely. Például az elején mi is elmentünk Thaiföld tengerpartjaira, majd rájöttünk, hogy a parton sütkérezés nem nekünk való és mi jobban szeretünk inkább túrázni. Így hamar nekivágtunk az északi hegyeknek.

E: Ne akarjuk ugyanazokat a szolgáltatásokat a fejlődő országokban mint ami, itthon is van. Engedjük el a megszokott dolgokat és legyünk nyitottak az új dolgokra.

D: Lépjünk ki a komfortzónánkból és legyünk elfogadóak, hogy ne legyen az egész út csalódás, ha a vonatok például nem úgy járnak, ahogy nálunk, ha mindenért alkudoznunk kell. Amint megtanultuk ezeket elengedni, nekünk is könnyebbé és stresszmentesebbé vált az utazásunk.

Mi az a 3 dolog, ami mindig a táskátokban van utazás során és segítheti a tudatos utazást?

D: A víztisztító mellett a saját szendvicstárolónk. A telefon és GPS, így nem kell térképet vennünk, tudjuk tartani a kapcsolatot a szállásadóinkkal és tudunk informálódni a helyi dolgokról. Na meg a wc papír, ami nem is a tudatosság miatt van nálunk mindig, hanem mert jelentősen növeli a komfortérzetünket.

Mi a következő úti célotok?

E: Montenegró, méghozzá hulladékmentesen. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy ez hogyan lehetséges.

D: 10 napunk van rá, ezért nem járjuk be az egész országot, ráadásul ki kell ismernünk magunkat, hogy csomagolás nélküli ételeket vásároljunk. Nagy kihívás lesz, már nagyon várjuk.

Ha kíváncsiak vagytok Dóri és Edvárd többi kalandjára, olvassátok el feljegyzéseiket a Talpalatnyi Történetek blogon vagy kövessétek élőben legújabb kihívásukat Facebook-on.

 

niki
niki
niki@letitslow.hu

Niki egy lelkes tréner, főállásban közgazdász és folyamatfejlesztő. A mindfulness és a meditáció magas szintű ismeretét Buddhista szerzetesektől tanulta Thaiföldön.