Slow travel – A Slow hazája 2. rész: Ízek

Hat hete élek a slow hazájában, azt hiszem mostanra igazán megérkeztem. Lelkesen vetettem bele magamat a titok felfedezésébe, hogy mi az, amit az olaszok másképp csinálnak és hogyan sikerült elindítaniuk a slow mozgalmat, ami mára nemzetközi szinten ismert foglalom, értékes márkanév. Első körben az ízek világában merültem el. Az étkezés meghatározza az alapvető olasz életérzést és nemzeti öntudatod. Innen gyökeredzik a slow szemlélet is.

Ételek

Egyszerű, finom és minőségi.

Itt az étkezés olyan, mint egy szertartás, magát az életet jelenti. Szeretnek enni és az étkezés adta élményt másokkal is megosztani. Erre mindig van idő.

Az üzletek és a hivatalok fél egy és fél öt között zárva tartanak, hogy mindenkinek legyen ideje egy kiadós ebédre, egy kis pihenésre. Este éjszakába nyúlóan képesek egy finom bor és aperetivo mellett beszélgetni a napi történésekről és az élet nagy dolgairól. Természetesen nem minden úgy van, mint a filmekben, elvétve akad itt is gyorsétterem, sült krumplival rohangáló gyerkőcök, hamburgert majszoló tinédzserek, sőt még szendvicsautomata is.

Kezdetben a slow mozgalom is egy válaszreakció volt pont az ilyen gyorséttermek megjelenése ellen, ahol a helyi éttermek és a helyi termelők közösen álltak ki a minőség és a lassú, tudatos étkezés mellett. Ez az összefogás a mai napig érezhető, még a nagy bevásárlóközpontokban is, ahol a termékekre jól láthatóan fel van tüntetve, hogy honnan származik. Szardínián különös figyelmet fordítanak arra, hogy tudatosan a szigetről származó termékeket vásárolják, támogatva ezzel a helyi gazdaságot és kultúrát. Nem egyszer történt velem, hogy vásárlás közben az eladónő kedvesen figyelmeztetett, hogy igen ez olasz termék, amit választottam, ami természetesen nagyon jó, de van ám neki igazi szárd finomsága, ami sokkal jobb.

Kávé

Kávé reggel, délelőtt, ebéd után, délután, a nap bármelyik szakaszában. Nem mindegy azonban, hogy mikor milyen fajta kávét választunk. Cappucino kizárólag a reggeli időszakban fogyasztható utána már csak espresso vagy macchiato jöhet szóba. Igazából az okát eddig, még senki nem tudta nekem megmagyarázni, ez így van és kész. Kár érte, én személy szerint bármikor meg tudnám inni. A kávézás ritmusa is változó. Reggel sietve a pult mellet egy édes péksüti kíséretében, hangosan megvitatva a napi híreket, ebéd után és délután viszont hosszasan üldögélve egy napsütötte teraszon hódolnak szenvedélyüknek.

Rajongásig szeretik a kávét, de nem csak a kiváló íze miatt. “Dolce far niente”, avagy a kávézás egy remek indok a semmittevésre.

Minden sarkon akad egy kávézó, ahol sokszor ücsörögnek egyedül nem csak az idősebbek, hanem a fiatalok is. Napszemüvegük mögé rejtőzve, csendesen figyelik az utcai forgatagot, vagy éppen csoportokba verődve heves kézmozdulatok kíséretében magyaráznak egymásnak, valami nagyon fontos dolgot.

Édességek

Fagyi minden mennyiségben és elképesztő variáció halmazban. Dolce vita, és csak kapkodom a fejemet, hogy mit is kellene megkóstolni. Mire nehezen sikerül kiválasztanom a két legszimpatikusabb ízt, jöhet a második kihívás: gyorsabban megenni, mint ahogy elolvadna, mert tényleg nem spórolnak az adagokkal, és ha nem vagyok elég ügyes, akkor könnyen megeshet, hogy könyékig merülök az élvezetekbe. Aztán itt vannak a finomabbnál finomabb kekszek, sütik, torták, édes kenyerek és egyéb cukros nyalánkságok, amik folyamatosan kísértik az embert.

 

Mindaddig, amíg odafigyelünk arra, hogy helyiektől vásároljunk, lehetőleg csomagolás mentes, helyben készült és friss termékeket, addig valóban slow módon cselekszünk.

Bár nagy kihívás ellenállni a csábításnak, hogy ne essünk túlzásokba, a tudatosság itt is segíthet a mértékek megtalálásában. Vagy még sem? 🙂

 

niki
niki
niki@letitslow.hu

Niki egy lelkes tréner, főállásban közgazdász és folyamatfejlesztő. A mindfulness és a meditáció magas szintű ismeretét Buddhista szerzetesektől tanulta Thaiföldön.