Mindfulness és a magabiztos fellépés

Volt már olyan, hogy közönség elé kellett kiállnod, vizsgáztattak vagy interjúztattak?Érezted már, hogy nem tudsz magabiztos lenni a felkészültséged ellenére sem, mert nincs elég önbizalmad, vagy mert nem tudsz fókuszálni? Érezted már a kis gombócot a torkodban, vagy a feszítést a mellkasodban esetleg a gyomrod játszott veled égi harcokat?

A Mindfulness egy hatékony módszer lehet a stressz csökkentésében és a fókuszmegteremtésében azokban a “kritikus pillanatokban”, hogy a fellépésed igazán magabiztos lehessen.

Előző cikkünkben bepillantást nyerhettetek abba, hogy mi is ez a mindfulness. Kutató pszichológusunk Rita, remekül összefoglalta, hogy a mindfulness (vagy más néven tudatos jelenlét), nem más, mint a jelen átélése, a gondolatok, érzések, testi érzetek és a környezet tudatosítása, és ítélkezés mentes elfogadása. Megtanít arra, hogy ne a múlton rágódjunk, és ne a jövő miatt szorongjunk. “ De hogyan hasznosíthatjuk ezt a módszert, ezt a szemléletet, amikor csak annyit érzünk, hogy mindjárt összedől a világ?

Először is gondoljuk végig mi is történik ilyenkor, azon kívül hogy a testünk sokféle trükköt bevet a menekülő üzemmód vészgombjának aktiválásával – remegés, émelygés, szédülés, izzadás, szemrángás – csak hogy pár finomságot említsek.

Milyen gondolatok cikáznak bennünk a másodperc tört része alatt, amivel elveszítjük a kontrolt és a fókuszunkat?

A múlton rágódunk

  • elfelejtettük elolvasni az utolsó fejezetet a vizsgaanyagból
  • nem készítettük el a megfelelő prezentációt, ami a legjobban szemlélteti a mondanivalónkat
  • nem vagyunk eléggé felkészültek
  • amúgy is nem is ezt a ruhát kellett volna felvennem…

Vagy a jövő miatt szorongunk

  • kik fognak eljönni az előadásomra, vajon mindenki itt lesz?
  • mit fognak szólni hozzám, tetszem majd nekik?
  • mi lesz ha nem jut eszembe, amit mondani szeretnék?
  • mit csinálok majd ha remegni kezd a térdem vagy a hangom?

De mi történik, ha tényleg ítélkezés mentesen, tudatosan próbálom meg szemlélni a jelent?

Igen, itt van egy feladat, amit meg kell oldanom. Fel vagyok készülve. Ezek az emberek is csak emberek, akik azért jöttek el, hogy meghallgassanak/megnézzenek/megismerjenek.

Igen, mintha egy kicsit izzadnék, mert izgulok és a szívem is gyorsabban ver, feszül a vállam, remeg a térdem. Nem baj, tudatosítom, hogy ez a jelen állapot és elfogadom. Ez a testem természetes reakciója.

Igen, ezernyi gondolat jelent meg bennem, ami miatt mindjárt elveszítem a fókuszt, ha leragadok a körforgásukban. Nem baj, tudatosítom, hogy ez a jelen állapot és elfogadom. Ez az elmém természetes reakciója.

Nem ítélkezem, és nem hibáztatom magamat, hogy már megint milyen béna vagyok és már megint milyen kellemetlen helyzetbe hoztam saját magamat. Csak megfigyelem, hogy mi történik és az emlékezetembe vésem, tudatosítom, hogy én választottam ezt feladatot, felkészültem és meg tudom oldani.

Hagyom, hogy a figyelmem ismét megérkezzen a jelenben, veszek egy mély levegőt és a légzésem segítségével ismét kapcsolódom önmagamhoz. Kapcsolatban maradok, ami megadja azt a magabiztosságot, amire most a legnagyobb szükségem van.

niki
niki
niki@letitslow.hu

Niki egy lelkes tréner, főállásban közgazdász és folyamatfejlesztő. A mindfulness és a meditáció magas szintű ismeretét Buddhista szerzetesektől tanulta Thaiföldön.